Private: Luca-napi boszorkányságok

Küldte: eszter

 

Téli ünnepeink közül minden bizonnyal a karácsony a legismertebb és a legnépszerűbb. Az ezt megelőző négyhetes időszakot adventnek nevezzük, amely a karácsonyra készülés és a várakozás időszaka. De a téli ünnepkör nem merül ki pusztán e két eseményben. Régi idők emberei, akiknek életét az őszi betakarításokon kívül a vallásosság, de a babonák és a misztikum is meghatározták, decembernek szinten minden hetében emlékeztek valamire (ld. Aprószentek, Ádám és Éva), vagy éppen misztikus erők és teremtmények ártó és gonosz tevékenységeit szerették volna kiküszöbölni, még a karácsony beköszönte előtt. Egy olyan napról szeretnék írni, amelyen fő szerep jutott a boszorkányságnak, és ezért nemcsak a reális gondolkodásnak, de a régebben elfogadott vallásos életszemléletnek is gyökerest ellentmondott.
Nem másról beszélek, mint Luca napjáról, amely az idén is, mint általában szokott, december 13.-ára esik. A népi hiedelemvilág Luca nevét a boszorkánysággal azonosította, vajon mi okból kifolyólag? Ugyanakkor Lúciát, akit Diocletianus császár keresztényüldözéseinek áldozataként tartunk számon, szentként tisztelték. Miért vált kettőssé ez a névnap?
Lássuk az előzményeket. A Luca hivatalos vélemény és az utónévtár szerint a Lúcia magyar alakváltozata. A Lúcia név jelentése: hajnalban, virradatkor született. Elárulom azt is, hogy a „lux=fény” latin szóhoz van köze eme jelentésnek. De ez amolyan lábjegyzet, ahogyan az is, hogy Lucák és Lúciák egy napon ünnepelnek, mégpedig december 13-án. A naptárreform előtt ez volt a leghosszabb éjszaka és a legrövidebb nappal ideje (Az időbeli elhelyezés kedvéért: a naptárreformot XIII. Gergely pápa 1582-ben hajtatta végre.). A sötétségben, pedig gondolták régen élt elődeink, megnő a boszorkányok hatalma, ezért van szükség a Luca-székre, amelyen állva megpillanthatók a boszorkányok. Így keletkezett összefüggés a név jelentése, a fény és a „sötét erők” között.
Az „igazi” Lúcia azonban nem volt gonosz és ártó. Ki volt ő? Egy fiatal leány, aki 304 körül halt vértanúhalált, éppen december 13-án, legjobb értesülésem szerint Szicíliában. Később szentként tisztelték: Szent Lúcia a vakok védője és a szembetegségek gyógyítója lett. A szent attribútuma rendkívül érdekes: különböző ábrázolásokon saját szemeit tartja egy tányéron. A hagyomány szerint ugyanis kiszúrta őket, csakhogy ne kelljen férjhez mennie pogány kérőjéhez, hanem egész életét Istennek szentelhesse. Ezért kapcsolják őt össze a látással és a fénnyel. Egyébként ehhez az ábrázoláshoz kapcsolódik a „szemmel verés”, amely szintén komoly szerepet kapott a babonák és ráolvasások körében.
A népi hiedelem azonban függetlenül a szentéletű lánytól, de összefüggésben a fény szimbolikájával, létrehozott egyfajta boszorkányképet. De mi is történt nagyon régen Luca napján a magyar falvakban?
Az asszonyoknak ezen a napon tilos volt dolgozni, leginkább a fonást és a varrást tiltották a legjobban. Ekkor ugyanis Luca összekócolja a fonalat, elhajítja az orsót, sőt megigézi a tyúkokat, így azok nem „szolgáltatnak” elegendő tojást a ház népének.
Az ország egyes részein szokás volt az ún. „alakoskodás”. Ilyenkor valaki fehér leplet terített magára arcát szitával elfedte, és sorra járta a házakat, ahol azt vizsgálta, hogy lusták-e a gyermekek és a fiatal lányok. A lustákat jól megszidta, a szorgalmasakat jutalmazta.
Ezen a napon kellett hozzá látni a Luca-szék elkészítésének. (Megjegyzés: még bárki nekiláthat a szék elkészítésének.) A széken minden nap dolgozni kellett valamit, de pont annyit, hogy az karácsonyra elkészüljön. Ekkor ugyanis, ha valaki az éjféli misén felállt rá, megpillanthatta a falu boszorkányait, akik ekkor, de csak ekkor szarvat viseltek. Ilyenkor tanácsos volt előlük rögtön menekülni, közben a „menekülési útvonalon” mákot szórni; ezt ugyanis egy magára kicsit is adó boszorkánynak kötelessége volt felszedni. Ezzel lehetett bosszújukat elkerülni.
Főleg a Dunántúlon elterjedt szokás volt az ún. „kotyolás”. Luca-nap hajnalán a kisebb fiúgyermekek meglátogatták az ismerősök, rokonok házát. Magukkal szalmát vagy fadarabot vittek (hatásosabb volt, ha ezeket úgy lopták), amelyre térdelve mondókákat és jókívánságokat mondtak. A mondókáknak volt visszatérő refrénje a „kity-koty” kifejezés, innen ered a szokás neve. Ezután ajándékot kaptak vendéglátóiktól, sőt még kukoricával és búzával is megszórták őket.
Azon túl, hogy sok szokás és babona kapcsolódott Luca napjához, ez a nap volt az, amikor a boszorkányságot jól meg lehetett tanulni. A tavaszi ünnepkörben (Szent) György napja felel meg a Luca-napnak.
Remélem, nem sikerült nagyon „okkultra” az írásom. Tudom, tudom: ez TTK-s kari lap. Itt tényeknek kell szerepelniük, nem hiedelmeknek. Mindenesetre bízom benne, hogy a nyomdafesték nem pattogzik majd le gyöngybetűimről.

3 comments:

  1. tök szupi amit írtál mart ebből csináltam kiselőadást a suliban és jelest kaptam

    ReplyDelete
  2. Nagyon szép írás. Gratulálok hozzá.

    ReplyDelete
  3. köcce most már sokkal többet tudok a náévnapomi babonátkról

    ReplyDelete