Szaki jelenti

Küldte: szaki

 





Közvetlen vizsgaidőszak után ketten jöttünk ki Franciaországba, majd két hónapot töltöttünk egy Vichy-beli nyelviskolában, kicsit felturbózni a franciatudásunkat. Egy eseménydús nyár után (1200 diák a világ több, mint 100 országából, barátkozások, kirándulások, borkóstolók, stb.) után helyzetjelentés a Párizs közeli Ecole Centraleból, ahol a következő két év telik majd, a tervek szerint.

Az iskoláról: a képzés három éves, ebből mi az első kettőn veszünk részt, összesen 1500 diákkal. A többség a campuson lakik, ami egy ronda szocreál épületegyüttes, cserébe három perc a szobából az órára jutni. Mi, külföldiek kétszázötvenen lehetünk, a többség kínai, brazil, svéd és német, összesen úgy harmic országból. Négyen vagyunk magyarok. Néhány Párizs-beavatás, csapatépítés, majd az egy héttel később érkező franciákkal való találkozás után a gólyatáborral fejeztük be a nyarat, ami jellegében hasonlít az otthonira, bár sokkal többen voltunk, és hiába diákok dolgoztak a bárpult mögött, a részegeket nem igazán szolgálták ki... azért ez Lellén más-hogy volt.
Aztán szeptember közepe táján belevágtunk, az elején csak unalmas konferenciákkal, környezetvédelmi bemutatókkal, aztán az Ariane nevű projekt bemutatásával, ami az itteni oktatási reform része, és keretében egy cégnek kell egy tanulmányt elkészíteni az év végéig a csoportunkkal. Eleinte nagy semminek tűnt az egész, most, amikor már piszok sokat kell dolgozni vele, és a határidők szorítanak, sokkal kézzelfoghatóbb.
Az iskola sajátossága, hogy itt egyetlen szak létezik: az évfolyam mintegy ötszáz diákjának ugyanakkor van órája, zhja és beadandója – ez lelkileg jó (nem csak te kelsz aznap reggel hétkor), másrészt így a diákélet is ehhez igazodhat. Maga a szak (ingénieur généralist) az otthoni műszaki menedzserhez áll talán a legközelebb, nagyon sok mindent tanítanak, de az elméletet szinte sosem kérik számon. Amúgy a suli elég neves, és ennek megfelelően kemény is – talán úgy lehetne jellemezni, hogy a tárgyak könnyebbek, mint otthon, viszont sok van belőlük, és piszok sokat kell projekteken és beadandókon dolgozni.
A francia diákok általában elég lazák, ezt a gólyatábortól kezdve a hivatalos megjelenéseken át az élet minden apró területén bizonyítják, és szerencsére sokkal toleránsabbak és befogadóbbak velünk, külföldiekkel szemben, mint azt hittem volna. Más kérdés, hogy ha kettőnél többel vagy egy társaságban, és egymás közt karattyolnak bődületes sebességgel és elharapott vagy szleng szavakkal, abból továbbra sem lehet érteni egy szót sem.
Az iskola sajátossága, hogy viszonylag messzebb esik Párizstól (negyed óra gyaloglás, fél óra hévezés a központig). Ennek nyilvánvaló hátránya, hogy a városba utazás inkább a hétvégékre marad, és itt egy viszonylag unalmas városkában lakunk. Előnye, hogy az elzártság miatt a campus eléggé önellátó: például van esténként nyitvatartó, diákok által üzemeltetett vegyesbolt, reggelente a „bár”ban reggelizhetsz jelképes árért, egy croissantal, kávéval és egy álmos beszélgetéssel indítva a napot, hetente egyszer a campusra jön a három legnagyobb francia bank az ügyeket intézni, van zöldséges, menza, ami nem is rossz, orvosi rendelő, színház, konditerem, stb. És, mivel a szórakozást itt, magunknak kell megszerveznünk, ezért nagyon aktívak az emberek, mintegy kétszáz diákkör létezik (a tánctól a robotépítésen és a hő-légballonozáson át a kambodzsai humanitárius-akció szervezésig minden. És itt tényleg kihasználják a dolgokat: hiába lepukkantabb a koli, mint akár a Wigner vagy a Góliát, a folyosón fociznak vagy gurulós székekkel versenyeznek, szinte minden este felváltva főzve együtt vacsoráznak, a közös helységek lefoglalásáért egymással harcolnak, és ennek eredményeként túl sok dolgot is lehet csinálni, nehéz idővel bírni. Külön szerencse, hogy itt sokmindenhez lehet szponzort találni, így nagyon sok diákkörnek sikerül elég durva pénzeket összekunyerálni, és például egy síút vagy vidámpark-látogatás a valós ár néha harmadába kerül.
Az itt tanulókról még annyit, hogy eléggé megbecsülik, hogy felvették ide őket, most, november végén is majdnem 80% bent van előadáson, illetve sokan három nyelvet is tanulnak, ami elég durva heti óraszámot jelent. Meglepően népszerű a kínai és a japán nyelv, vagy százötvenen tanulják valamelyiket.
Párizst a fentiek miatt még messze nem sikerült felfedeznem, úgyhogy nem is lenne túl releváns írni róla, viszont az az előnye megvan, hogy nagyon sok európai nagyváros közel van, és a gyors vonatoknak és az olcsó repülőjegyeknek köszönhetően nem nehéz egy-egy hétvégére mondjuk Londont vagy Nizzát meglátogatni. De akár egy kocsit bérelve, ötfelé osztva a költségeket is megjátszható az út, a brazilokat például nemrég fényképezték le 189-el az autópályán, siettek haza Luxemburgból...
Szubjektív. Amikor hosszabb ideig távol van az ember, akaratlanul is összehasonlítgatja tapasztalatait az otthoniakkal. Becsüljétek meg a fizikus szakot: itt akár a franciákkal, akár a svéd-japán-brazil-olasz-mindenféle diákokkal összemérve talán mi vagyunk a legjobban nyeregben az eddig tanultakat nézve: gyakorlatilag a funkanalt, valszámot és a mechanikát tanuljuk éppen, de a matmódszerek se jött rosszul, másrészt nem nézünk tágra nyílt szemekkel az olyan kifejezésekre, hogy konvolúció vagy fourier-transzformáció. Ezeket otthon borzasztó szívás megtanulni, és sokszor nem is érezzük, hogy ez tényleg kellene, aztán látva, hogy az egész világ mérnökei ezekkel nyűglődnek, utólag belátom, megérte.
Másik: akár csak egy szemeszternyit külföldön töltve behozhatatlan élményeket lehet szerezni, és ezek képesek az ember világképét akár havonta újraformálni. Mindenkinek érdemes egy picit külföldön is kipróbálnia magát: a lehetőség megvan, a sajnos elég drága Erasmuson kívül tényleg sok BME-s ösztöndíj van, akár Szingapúrba vagy Japánba is, és legalább egy próbát megér az ügy, egy pályázat erejéig. Erre a programra másod- vagy harmadév elején lehet jelentkezni, és mivel a franciák minden évben felvesznek néhány magyart, elég esélyes megkapni az ösztöndíjat! A pályázáshoz elég egy pici francia vagy angol nyelvtudás, és a jegyek és a motivációs levél alapján döntenek. Ha meg ez nem jönne össze, vagy csak a kaland része érdekelne, akkor ott vannak a BEST kurzusok, amik otthon nem nagyon ismertek, itt viszont minden francia ezzel járja be Európát: az utazási költség és egy minimális részvételi díj ellenében egy hetet lehet tölteni az egész Európából jött diákokkal. Akár a BME-n, vagy itt, az Ecole Centraleban is. És a pénz tényleg nem lehet akadály: nem muszáj nyugatra menni, ugyanakkora élmény Montenegróban, Jekatyerinburgban, Krakkóban vagy Bukaresten tölteni egy hetet a bábeli forgatag közepette.

 

http://szak1.freeblog.hu

No comments:

Post a Comment