PikkÁsz

Gólyabál 2007

November hatodikán került sor az első TTK-s gólyabálra. És mint tudjuk, az első mindig emlékezetes marad. Hát igen, szépen növekedünk, idén 143 elsős hallgató kezdte meg az egyetemi tanulmányait a karon; elegen ahhoz, hogy saját bállal ünnepeljük ezt az alkalmat.

Már októberben megkezdődtek a táncpróbák a Góliátban, nyolc pár részvételével és Nojci vezényletével. November első napjaiban a jegyeket is megszerezhettük, mégpedig igen szolid áron, mivelhogy a Hallgatói Önkormányzat rendesen megtámogatta a rendezvényt, nemcsak a szervezés, hanem anyagiak tekintetében is. Az utolsó két napra már minden lány gondosan begyűjtötte az információkat a többiek ruhájáról, hajáról, egyéb páratlanul fontos ismereteket szerzett, és persze várta a keddet.

Az A38-as hajón már délután megkezdődött a teremdíszítés, hangosítás, fél hattól próbáltunk, vártuk a többieket. Hét órára megtelt a terem, elfoglaltuk az asztalokat. Először Dr. Moson Péter dékán úr köszöntött minket, felfedve a gólya szó használatának okát, majd sok sikert kívánt további tanulmányainkhoz. A szót Bácsi Ádám HK elnök vette át, ő a bál jelentőségéről beszélt. A gólyaesküt Csajbók Viki vezényletével tette le minden jelen lévő gólya, megfogadtuk például, hogy „gólya mivoltunkhoz méltóan minden itt található űrmértéket a teljesség igényével eliminálunk, de a bál egy szép, időrendezett, folytonos emlékként él majd bennünk”.

A svédasztalos vacsora remek volt, salátákból és süteményekből válogathattunk minden mennyiségben. Közben pezsgőzés, beszélgetés az évfolyamtársakkal… szóval a csendes, ünnepi hangulat. Nyolctól a vendégek is bebocsátást nyertek, sokan a párjukhoz jöttek, és szerencsére több felsőbbéves is ott volt.

Fél kilenckor Kovács Mária (Maya) Puccinit énekelt nekünk, zongorán Noll Fruzsina kísérte. Gyönyörű, igazán magas színvonalú előadást hallhattunk. Utánuk bemutattuk a gólyatáncot, mindenféle emeléssel, forgással, és persze a helyenként mindegyikünk arcán egyszerre megjelenő cinkos kis mosollyal, mert hát ugye a próbák… emlékezetesek voltak. A legvégén a párunktól kapott rózsa igazán váratlanul ért minket, lányokat; egyikünk sem tudta, hogy ilyesmi is lesz. A harmadik produkcióval a patrónusaink kedveskedtek nekünk, fogkefés-macis tánccal, mókásak voltak. Továbbá kaptunk tőlük az este során puszira, táncra, egyéb felbecsülhetetlen fontosságú dolgokra beváltható bónokat.

A szűk félórás keringőzés volt az utolsó momentuma a báli szakasznak, mert utána kezdődött Jamie Winchester és Hrutka Róbert fergeteges koncertje. Másfél órán keresztül tartott saját, eredeti stílusú élő előadásuk, aminek a végén persze mindenki sajnálta, hogy már vége, de nem sokáig, mert dj csizi zenéivel könnyen feledtette ezt, és hozta az igazi pörgős bulihangulatot. Tánc, bárpult, kis levegőzés, beszélgetés, majd vissza a terembe, és elölről az egészet. Hajnali háromig tartottak ki a legszívósabbak.

Úgy gondolom, ezen a bálon pontosan megfelelő arányban oszlott meg az ünnepi hangulat és a buli, ami ritkaság és persze igen nehéz eltalálni ezt a pontot. A meghívott zenészek a mai magyar könnyűzenei élet legjobbjai közé tartoznak, a menü, az itallap és a kiszolgálás ellen sem lehetett semmi kifogásunk. A felsőbbévesek velünk együtt szórakoztak, együtt voltunk, mi, TTK-sok, és csak mi. Ez számomra nagyon sokat jelentett. Egy olyan alkalom, ami mulaszthatatlan s felejthetetlen. Jövőre is ott leszünk. De azért mégiscsak az első az igazi...