PikkÁsz

Egy filmben hallottam először Sergei V. Rachmaninov második zongora concertóját. Lenyűgözött. A film után csak az járt a fejemben, hogy mennyire tetszett, és még csak nem is volt ismerős az elismert szerző neve.
Elszégyelltem magam.
Eszembe jutott, hogy mennyi minden van még a világon, ami arra vár, hogy megtaláljam. Egy hatalmas könyvtár plafonig magasodó, könyvektől roskadozó polcai között álltam. Mekkora munka meglelni azt, ami igazán tetszik. Mennyi tehetséges ember. Izgalommal töltött el, ha a jövőre gondoltam, mik lesznek még, amikre ráakadok. Elszomorított a tudat, hogy nem ismerhetem meg ezt az egyre gyarapodó sokaságot, hiszen a jó könyvek, zenék, egyéb alkotások és más apróságok annyian vannak, mint a természetes számok, megszámlálhatóan végtelenen.
Leforrázva ültem a székemen.



-szei-