Garbó - avagy ruhatörténelem

Forrás: http://tinyurl.com/hyw9huy
„ A divat azok utánzása, akik különbözni akarnak azoktól, akik semmiben sem különböznek egymástól.”(Karl Lagerfeld)


A fenti kis szösszenet Karl Lagerfeldtől, a Chanel divatház híres német tervezőjétől származik. Jól tudjuk, hogy nem a ruha teszi az embert, de az öltözködés és a divat központi helyet foglal el életünkben, még akkor is, ha ezt akarva-akaratlanul tagadjuk.

Tévedés ne essék, nem öltözködési tippeket szeretnék adni, ez ugyanis nem az én asztalom. Csupán eszembe jutott, amikor egyszer azon törtem a fejem, hogy miről is írhatnék a kedves olvasóknak, hogy használunk bizonyos ruhadarabokat, illetjük őket valamilyen magyar nyelv számára „idegen” szóval, de vajon tudjuk-e, honnan kapták a nevüket, illetve milyen múltra tekintenek vissza.

Valahányszor a szemem elé került a felirat: „No smoking!”, feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon ennek a mondatnak van- e köze a szmoking nevű férfiruhához?

Nos, a következőt sikerült kiderítenem. A szmoking egy esti társasági ruha, természetesen férfiak hordják. Színe általában sötét, de nyáron fehéret szokás viselni. A gombolása lehet egy-vagy kétsoros, illetve nadrág is tartozik hozzá. A „smoking” dohányzóöltözetet, dohányzást jelent és angol eredetű, az angolok, azonban a szmokingot nem szmokingnak, hanem dinnerjacketnek, vagyis vacsoraöltözetnek nevezik. A szmokingot inkább német nyelvterületen használják, illetve mi magyarok. Az öltözék a XIX. század utolsó évtizedeiben jelent meg Angliában, és Lord Sutherland nevéhez kapcsolódik.

Egyszer valahol (ez már-már a határozatlansági elv határait súrolja) hallottam egy „ökölszabályt” a divatról: Ami a férfidivatban London, az a női divatban Párizs. Távolodjunk most egy kicsit el a divat eme két fellegvárától, és látogassunk el déli szomszédaink közül Horvátországba. A divatban járatosabb emberek kitalálhatják, hogy a nyakkendőről lesz szó, a melynek megkötése számos esetben problémát jelenthet.

A nyakkendő először a római katonák ruhatárában jelent meg, persze nem azért hordták, hogy csinosak és elegánsak legyenek, hanem, hogy így védjék meg nyakukat a hideg ellen. Később XIV. Lajos (1643-1715) katonái is hordtak nyakkendőt, főleg a horvát regiment, és a neve is ide vezethető vissza. A franciák a „croate” szót, ami horvátot jelent helytelenül „kravat”-nak ejtették. A német nyelv is valószínűleg ezt a helytelen kiejtést vette át a „Krawatte” szóval. Közben az ún. zsabót is viselték. Ez a kiegészítő elsősorban csipkéből készült és elöl az nyakán lévő hasítékot, illetve a ingen lévő gombsort fedte. A francia forradalom idején a fehér kendő volt a divatos egy férfi számára, de a forradalmárok tiltakozásul feketét kötöttek nyakukra. A XIX.században egyre bonyolódott a nyakkendő megkötése. A divat ugyanis megkövetelte, hogy miként az ókori római férfi ruhájának redőzete tükrözte annak egyéniségét és pozícióját, ugyanígy a nyakkendőnek tükröznie kell „a férfit magát”, hiszen, gondoljunk csak bele: a nyakkendő maradt a férfiak öltözködésének szinte utolsó „dísze”. A nyakkendő kötésének így szinte önálló „sportággá” fejlődött. Lord Byron (1788-1824), a híres költő például önálló kötési technikát dolgozott ki, amelyet „a la Byron”-nak neveztek el. Ennek a nyakkendőnek a jellegzetessége az áll alá kerülő, kb. négyhüvelykes (1 hüvelyk=2,54 cm) csokor.

Bár a télből már kifelé igyekszünk, hidegebb és szelesebb reggeleken még mindig jól jöhet a garbó. A filmvilágban járatos és kevésbé járatos emberek is hallhatták már „isteni” Greta Garbo nevét. A svéd színésznő 1905. szeptember 18-án látta meg a napvilágot Stockholmban Greta Lovisa Gustaffson néven. A „Garbo” nevet csak később vette fel, s ezt átragasztotta az általa szívesen hordott magas nyakú pulóverre is, amely kiemelte szép arcát. A húszas évek női ideáljának ő volt a megtestesítője, ezért és persze tehetsége miatt is, kapta az „isteni” jelzőt. Első komoly filmszerepét a Gösta Berling Saga-ban (1924) játszotta, amely a svéd írónő, Selma Lagerlöf regényének filmadaptációja. Sokak véleménye szerint legnagyobb és legismertebb alakítása az 1933-ban bemutatott Krisztina királynő volt, amelyben partnere John Gilbert volt. Az „Észak Minervájának” nevezett, jéghideg és gyakran férfiruhát viselő svéd királynő és a spanyol udvar egyik követének szerelembeesése, a racionális politikai döntések és az érzelemek párharca volt a film központi témája. Titokzatos északi szépség volt ő a Metro-Goldwyn-Mayer-nél, és ezt filmjeiben is nagyszerűen kamatoztatta. Első hangosfilmje az Anna Christie (1930) volt, ahol a közönség hallhatta varázslatos alt hangját.

És hogy a kötött cuccoknál maradjunk… Itt van például a kardigán. Ha esetleg valaki nem tudná, ez a ruhadarab eredetileg férfiaknak készült, sőt hogy pontosabb legyek, elsőként egy férfi, James Thomas Brudenell Earl of Cardigan, aki a krími (1853-1856) háborúban brit parancsnok volt, viselte először. Ez a ruhadarab ellentétben a pulóverrel, elöl nyitott, vagy zipzárral, vagy gombsorral. Bár mindkét nem számára készül kardigán, ma már elsősorban nők viselik.

A ruhadarabok története rendkívül érdekes és meglepő. A felsorolást lehetne folytatni, kezdve mandzsettával, a még nem aktuális bikinin át, egészen a még ma is rendkívül népszerű és sokak által viselt farmerig. Mindig újabb és újabb irányzatok jelennek meg az öltözködésben, de a divat igazából körforgás: gyakran régen elfelejtett darabokat hoznak vissza, esetleg merész újításokkal. Befejezésül Winston Churchill szavait szeretném mindenki figyelmébe ajánlani, ami véleményem szerint lehet egyfajta bátorítás is arra az esetre, amikor a tükörből nem az köszön vissza, amit várunk, de azt hozzá kell tennem, hogy az angol humort nem kedvelők kicsit „száraznak” találhatják. A fent említett úriember ugyanis a következőt állítja: „ Amit nem adott meg az Isten, azt megadhatja a szabó.”

Aki további érdekességekre vágyik, haszonnal forgathatja az alábbi könyvet: L. Kybalová-O. Herbenová-M.Lamarová: Képes divattörténet az ókortól napjainkig, Corvina Kiadó, Budapest, 1974



eszter

2 comments:

  1. отлично сделано, интеретсно читать 98)

    ReplyDelete