PikkÁsz

Megkértük az idei TDK konferencia néhány helyezettjét, írjanak pár sort Nektek témáikról, tapasztalataikról, hiszen Tőlük kaphattok képet igazán elsőkézből erről. Ők ennek örömmel tettek eleget, az eredményt itt olvashatjátok!

 







Az idei TTK TDK-n a következő témával indultam: Csatolt neutronfizikai-termohidraulikai program-rendszer a HPLWR reaktortípus tanulmányozására. A témával már több, mint 1,5 éve intenzíven foglalkozom Dr. Fehér Sándor és Dr. Czifrus Szabolcs útmutatásai alapján, jelenleg ebben a témában írom diplomamunkámat is.
A Nukleáris Technika Intézetben két fő irányzat van: a reaktorfizika és a termohidraulika. Innen jött az ötlet, hogy nem lehetne-e ezt a két területet valahogy összekapcsolni: a 4. generációs HPLWR (High-Performance Light Water Reactor) adta magát, mivel az aktív zónában a szuperkritikus nyomású víz sűrűségében bekövetkező drasztikus csökkenés kihat a neutronok moderálására, ami a teljesítményben okoz változást, ez pedig visszahat a víz hőmérsékletén keresztül a sűrűségére.
A kifejlesztett programrendszer reaktorfizikai moduljához tehát szükség volt valamilyen neutronfizikai kódra: itt a választás nem volt nehéz, mivel Czifrus tanár úr elismert szakértője az MCNP kódnak. A programrendszer termohidraulikai részénél pedig pont jól jött, hogy hallgattam az Atomreaktorok termo-hidraulikája című tantárgyat (szintén a Nukleáris Technika Intézetben), ami alapján össze tudtam rakni egy megfelelő termohidraulikai modult.
Azt nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyi időt szántam az egészre, de úgy gondolom, hogy ha az embert érdekli valami, akkor azzal érdemes többet is foglalkozni; főleg akkor, ha az itt szerzett tapasztalatok a későbbi pályafutásnál felhasználhatóak. A sikeres TDK-szereplés (2006-ban 2. díj, 2007-ben 1. díj), a magyar illetve nemzetközi publikációk pedig hab a tortán. Ezek biztosan bónusz pontot is jelentenek egy esetleges PhD jelentkezéskor, továbbá külföldi ösztöndíjaknál.
Még két megjegyzés, amiért érdemes belekezdeni a TDK-ba (amiből valószínűleg aztán később a diploma is lesz): a szakirodalom angol nyelvű volta miatt az ember akaratlanul is megtanulja ezt a nyelvet és a területhez kapcsolódó szakszavakat; másrészt az elvégzett munka leírása nagyban fejleszti az ember fogalmazási és nyelvtani/nyelvhelyességi képességeit (itt köszönettel tartozom Fehér tanár úrnak, aki a legapróbb nyelvhelyességi hibákra is mindig felhívja a figyelmemet).

Reiss Tibor

 







TDK. A harmadik... Már teljesen magától értetődő kis őszi elfoglaltság. Persze ahogy az ember vénül, úgy gondolja, hogy ezzel arányosan egyre okosabb, és ezért egyre rövidebb idő elég megírni azt az ordó ötven oldalt. Aztán persze a finishben, mikor már 4-5 napja szinte szó szerint nem aludtál, akkor újragondolod hogy jó ötlet volt- e egyáltalán... Ó hányszor jutott eszembe a híres mondat: “Mehr licht!” De azért ha már erőt öltünk bele, csak be kell fejezni. Mert hát, (def. szer.) “TDK-zni jó”. És a ledöbbentő benne – hogy tényleg az! Pedig hát az ember közben elolvas ezer oldalt. Aztán számol százat. Majd programoz orrvérzésig. Közben folyamatosan ír mint az őrült... éjszakákba nyúlóan vitázik a témavezetőjével – majd sírva tépi szét a majdnem kész dolgozatot, hogy kezdje elölről... tövig rágott körömmel előadást ír, piszmog az ábrákkal, meg a pontos szöveggel - majd földhöz vágja a stoppert, mikor kiderül, hogy még fél órát vágni kell az előadásból... tövig rágja a körmét mielőtt előad, aztán kilép a világot jelentő deszka elé, és remegő térddel előadja, hogy ő a világon a legokosabb - majd persze infarktust kap a nem várt kérdésektől... Beleőrül az izgalomba az eredményhirdetésen.... de mégis, mégis jó dolog ez! Mert segít átvészelni az egész mehaházival és vele izomorf szörnyűségekkel terhelt éveket. Mert látod, hogy lesz ez jobb, izgalmasabb is. Mert jó érezni, hogy csináltál valamit. Mert megélheted a felfedezés és az alkotás örömét! És ha a végén ott mindenki előtt, a díjkiosztón kiderül, hogy idén te is az egyik szerencsés vagy... nos, akkor az emberben szétterül a balzsamos nyugalom és azt mondja: Igenis érdemes volt megint nekivágni! Mi, hogy jövőre? Még szép, hogy itt leszek!

Papp Gergely

 

A témám optikai adatátvitel volt, amin belül egy elterjedőben lévő, kis távolságok között (belvárosi, városok közötti hálózatok, tehát 100-150km) használt szabvánnyal, a CWDM rendszerekkel foglalkoztam.
Eddig nem végeztek olyan számítást, ami számszerű végeredményt adott arra, hogy hogyan változik a jelminőség a fizikai hatások miatt ezekben a rendszerekben. Egy ilyen számítás elkészítését és elemzését választottam célomnak.
A témaválasztás úgy történt, hogy az informális modultájékoztatón megjelent többek között Zsigmond Szilárd, elmondta, hogy mivel lehet nála foglalkozni, én pedig néhány nap múlva megkerestem. Innentől minden ment, mint a karikacsapás, ő adott irodalmat meg feladatokat, én pedig dolgoztam.
Úgy érzem, megérte a befektetett munka. Az elért eredménynek is örülök (a Zsűri különdíját kaptam), de főleg azt emelném ki, hogy sok tapasztalatot sikerült szereznem abban, hogy hogyan lehet embertelen nagy mennyiségű anyagból (publikációból vagy könyvből) gyorsan kiemelni azokat a részeket, amik használhatók. És persze szoktam az önálló munkát. Ezek miatt ajánlom a TDK-t mindenkinek, szerintem elég jó felkészülés a diplomára.
Annyira van vele sok munka, amennyire komolyan veszi valaki. Én nyáron foglalkoztam vele egy hónapot, majd október elejétől vettem ismét elég komolyan, emiatt többször nem mentem be előadásokra sem (bár ennél sokkal szomorúbb, hogy szórakozni meg barátnőzni se nagyon volt idő...). Viszont mindenképpen jó dolog megtapasztalni, hogy milyen nagyon belemélyedni egy témába.

Szabó Áron

 







A diplomamunkám a KFKI-RMKI Plazmafizikai Főosztályán csinálom, ennek megfelelően fúziós plazmafizikához kötődik. A tdk-ban is egy ehhez kapcsolódó témát dolgoztam fel, pontosabban egy tokamakokban is (és még nagyon sok máshol) előforduló instabilitási jelenséget vizsgáltam. A munka remekül illeszkedik abba a folyamatba, amit tavaly kezdtem, és aminek végeredménye majd a diplomamunkám is lesz.
Elsősorban azért vágtam bele ebbe a megmérettetésbe, hogy legyen valami jó motiváció, hogy gyorsabban dolgozzak. Ebből az állításból persze kiérződik, hogy erre a speciális részre olyan nagyon sok időt nem szántam (október elején tudtam elkezdeni, szal kb. másfél hónap), és ez persze meg is látszik az ered-ményen. Az előbb említett szempontból viszont így is abszolúte elértem a célom.
Feladatom elsősorban programozás volt. MATLAB-ban írtam egy olyan kódot, ami ennek az instabil helyzetnek a növekedési rátáját számolja ki a tórusz különböző pontjaiban bizonyos közelításek mellett. Ezután pedig a kapott eredményeket interpretáltam először egy kb. 30 oldalas dolgozat, majd egy kb. 20 perces előadás formájában.
Én ugyan jövőre nem megyek, mert remélhetőleg addigra végzek az egyetemmel, de egyébként valószínűleg részt vennék megint. Szerintem ugyanis mindenképpen megéri, ill. megérte tdk-zni. Nem akarok jól ismert közhelyeket emlegetni, de, ha csak a tavalyi és az idei tdk munkámat veszem figyelembe, akkor azt látom, hogy az idei sokkal jobban sikerült (az elért helyezéstől függetlenül). Ez pedig ilyen rövid távon is a fejlődés útját jelzi.

Szepesi Gábor

 







Anno egy sugkörvéd laboron ismertem meg témavezetőmet. Elmondta, hogy több a munka, mint az ember, és mondta ha érdekel, akkor egyszer-kétszer nézzek ki a KFKI AEKI-ba. Pár apróbb feladat teljesítése után felajánlották, hogy dolgozzak ott egy hónapot nyáron. Munkám során a TriTel-t vizsgáltam LED-ekkel, ebből írtam a TDK dolgozatomat is. A TriTel a SSETI nemzetközi program keretében készülő űrdozimetriai teleszkóp. A SSETI az ESA keretében indult, célja az, hogy mérnökök koordinálásával diákok hozzanak létre egy teljes műholdat. Én is ebbe a programba kapcsolódtam be az MTA KFKI AEKI űrdozimetriai csapat tagjaként. Szerintem hasznos volt mind a dolgozat, mind az előadás összehozása. A jelenlegi terveim szerint ezt a projectet viszem tovább és lehet,hogy ebből fogok diplomázni is a kesőbbiekben. A dolgozat létrehozásával egyrészt van egy alap a szakdolgozathoz, másrészt a konzulensek elláttak rengeteg tanáccsal, amire nem is gondoltam volna, de amik sokat számítanak a diplomamunkánál. Az előadás összehozása is fontos, hisz később lehet, hogy konferenciákon kell előadnom valamit. Szóval a TDK a jövőbeli tudományos életre készít fel minket, és segít, hogy minél sikeresebbek legyünk ott. Sok időt elvett, 3 hónap aktív munkája volt benne, de szerintem megérte, mindenkinek ajánlom, hogy fogjon hozzá.

Nagy Viktor

 

Köszönjük a beszámolókat: Reiss Tibor - nukleáris technika szekció 1. díj, SIF alapítvány 1. díj, rektorikülöndíjra felterjesztve; Papp Gergely - nukleáris technika szekció 2. díj; Szabó Áron - kísérleti fizika szekció, a zsűri különdíja; Szepesi Gábor - nukleáris technika szekció, SIF alapítvány 2. díj; Nagy Viktor - nukleáris technika szekció, SIF alapítvány 2. díj. A zsűri mindannyiójuknak javasolta az országos TDK konferencián való részvételt.

Gratulálunk!