PikkÁsz

EBEDOLÁS. Ezt a hagyományt a falu legtöbb lakója egész évben híven őrzi. Természetesen itt is jellemző az újabb generációra a régi értékek elhanyagolása, az ebedolást például az ifjúság egy része a sokkal rövidebb ideig tartó ebüfolás formájában őrzi. Ebüfolni szinte a falu bármelyik házában lehet, ebedolásra azonban a falu területén belül a két neves ebedolóhelyen van lehetőség. A legtöbb ebedoló mindennap déltájban gyûlik össze errefelé és tálcákkal, poharakkal a kezükben, hajlongva, tolakodva felolvassák egymásnak az ebedolótáblán található aznapi verset mely többnyire modern ételnevekből és számokból áll. A számoknak fontos jelentősége van: minél nagyobb számot választ az ebedoló, ez annál inkább kifejezi az aznapi ebedolási kedvét.

HALOGOTÁS. Tipikusan decemberi hagyomány. A halogotó általában magányosan halogotik, de gyakran megesik, hogy az össznépi halogotást látva a falu egyszeri lakójának kedve támad részt venni a mulatságban. A halogotás elsősorban szóban fejeződik ki, de vannak látványosabb elemei is némelyik halogotásnak. Az egyik ilyen a hosszúlámpázás. Ez éjféltájban kezdődik és hajnali kettő és hét óra körül ér véget. A kicsiny házakból szerteáradó fényekből a népszokásokban jártas ember egyből felismeri a lelkes halogotót. A hosszúlámpázás végére érő halogotó rendszerint papírhozással, esetleg papírírással, majd órányi mélyalvatással fejezi be szép szokását. Ez utóbbi az egyik legcsendesebb népszokás ezen a vidéken, melyet csak az előadó monoton hangja ellensúlyoz.

ELŐADÁS. A téli évszak közeledtével egyre kevesebben hódolnak ez ősi játéknak. Pedig talán ebben van elrejtve a legtöbb finom, népi humor. Tájegységenként eltérő szokások a jellemzőek, a község északi részein az előadásokat aktív fatologatás kíséri, hangos, gépi nyenyerézéssel. A déli vidékeken ugyanennek a halkabb változata szól.

És most lássunk néhány kifejezetten az évszakra jellemző népszokást!
BEKÉSZÜLÉS - Két szakasza van, az első, rávezető szakasz általában 1-3 napig tart, ekkor nyomtatott és kézzel írott papirosok felett görbülnek és hadonásznak a bekészülők. Ünnepi ruhát öltenek, bemennek a faluba, és sorsot húznak. Majd hazamennek és jön a levezető szakasz, melynek során az italkészlet helyzetét mérik fel.

KALANDOZÁS - a bekészülés része, mely az egyik legkreatívabb időszakot jelenti a bekészülő számára. Csak éppen sosem a készüléssel kapcsolatos ez a kreativitás. A legszebb pillanatokat akkor éri meg az ember, amikor eszébe jut, hogy utána milyen jó lesz.

VÁROSOLÁS - egyesek szerint a legújabb keletû hagyomány, melynek során a falu lakói, emlékezvén a Betlehembe igyekvő pásztorok gyalogútjára, maguk is felkerekednek a messzi Pestre, és meglátogatnak egy-két helyet, melyek szerencsére jobban vannak fûtve, mint annak idején. A legkedveltebb úticélok forralt bort és karácsonyi ajándékokat árulnak. A legutóbbi időben kezd egyre nagyobb teret hódítani a virtuális városolás, olyan falulakók körében, akik egész decemberüket készüléssel töltötték és ilyenkor rövidebb idő alatt, modern segédeszközök használatával városolják az ajándékaikat.

Befejezésül halljunk egy regölést. A zeneértő érdeklődőknek, akik esetleg nem ismernék a dallamot, mondom, hogy tipikusan ti-ti ti-ti tá tá, ti-ti ti-ti tá tá, ami dallamban szó-dó’ ti-dó’ szó lá, szó-dó’ ti-dó’ szó lá kétszer, valamint a legvége tá ti-ti ti-ti tá, azaz fá mi-ré dó-mi szó ismételve és variálva háromszor, végül pedig ti-ti ti-ti tá tá, ami pedig mi-szó mi-ré dó dó, ha már a Kodály-módszer országa vagyunk.

“Kelj föl gazda, kelj föl,
Indul már az időszak
Szóbeli vizsgával
Beugró vizsgával
Haj regő rejtem,
Régi rege renden,
Azt is megadhassa
Az a nagy Úristen.

Amott másolódik
Előadásjegyzet
Amott készülődik
Pótzéháidőszak

Pótzéhaidőszakban
Ezer szerencsével
A vizsgaidőszakban
Sikeres nevével
Haj regő rejtem,
Régi rege renden,
Azt is megadhassa
Az a nagy Úristen.”


ferdítette a Szántó Ádám