PikkÁsz

A BME TTK karilapja

  • Főoldal
  • Rólunk
  • Archívum
  • Kategóriák
    • Tudomány
    • Kultúra
    • Interjú
    • Hobbi
    • Vélemény
  • Kapcsolat

 


Küldte: andris


 



***6-6 szavanként egy-egy kakukktojás keresendő***


1. )




LEP
LEN
BÁR
MÁR
PAD
HAD

 




2.)
ÁGNES
ÁKOS
ÁMOR
ANNA
OTTÓ
ULRIK

 




3.)
MOS
KÖT
KÖRET
SEREG
KÖNYÉK
VIZSLA





"Pollyanna összeráncolt homlokkal gondolkodott. - Igaza van, Nancy - jelentette ki végül. Játszottam, de nem is vettem észre, hogy játszom. Az ember, ha belejön, sokszor van vele így. Annyira megszoktam már, hogy mindig keresek valamit, aminek örülhetek. És higgye el, legtöbbször sikerül is. Csak éppen türelem kell hozzá."

Bevezető: egy igencsak személyes hangvételű cikk következik. Nagyon sok inger ért az utóbbi időkben, amelyek arra sarkalltak, hogy megírjam. Szubjektív véleményemet tartalmazza. Nem várom, hogy bárki is egyetértsen velem. Néhány helyen szándékosan vagyok provokatív, vitát gerjesztő. Nem szándékom senkit megsérteni.

Sokat gondolkodtam a dolgon, sokat érlelődött bennem. Immár majdnem egy éve, hogy meglett Az Elmfiz Szigó. Hihi. Igen. Csakhogy.


Egyetemi éveim kezdetén már beszédtéma volt a szigorlat. Egyrészt idősebb kolis szobatársaim révén, másrészt mindenki más is sokszor szóba hozta. Akkor még valami távolinak tűnt, amire fel kell készülni; valami ijesztő volt, amire ,,Csuvi hónapokat tanult a tanulóban”, ugyanakkor tisztában voltunk vele, hogy el fog jönni.
Tudnivaló, hogy a BME TTK Elitképzés az bizony elitképzés. Értelmiségi (?) elitet (?) képez, vagyis a benne élők (tanárok, diákok egyaránt) ezt akarják hinni. Egy elitképzéshez hozzátartozik, hogy nem könnyű, ugyanakkor sok és presztízsértékű tudást; gondolkodás- és viselkedésmódot, összetartozást stb. nyújt a diákoknak. (Nem hivatalom ezt vitatni, bár biztos megérne egy írást, hogy akkor ez most hogy is van.)
Az elmfiz ebben a hitvilágban egy kiemelt szerepet tölt be: olyan, mint egy bár micvá*(lábjegyzet: e szertartástól fogva felnőtt egy zsidó fiú /lábjegyzet vége): ha megvan, akkor te már nem ,,fizikus” vagy, hanem ,,Fizikus”; nem ,,kolléga”, hanem ,,Kedves Kolléga, hogy van?”. A legtöbbeknél valamilyen szertartás is kapcsolódik a letételéhez (pl. masszív alkoholizálás, fej leborotválása,…).
Összefoglalva azt mondhatnám majd’ ötéves fizikusmúltammal, hogy az elmfiz a bmettkfizikusok legendáriumának-mondavilágának-hitének-világképének egy igen komoly része: akinek megvan, az erős és felnőtt, akinek nincs, az gyengécske gyermek.
Ugyanakkor szakmailag kevéssé vitatható, hogy szükséges-e. Minden tortúra után is az a véleményem, hogy egy fizikus fizikussága kialakulásának esszenciális része egy ilyen szintetizáló intézmény, ahol egész egyszerűen elkerülhetetlen, hogy (jóesetben) három év alatt megszerzett tudás egy szép nagy tál gőzölgő sült csülökké süljön össze. Kimondott tény (igen, még a vezető oktatók is teljes mértékben tisztában vannak vele), hogy a végzett fizikusok bő kétharmada pályaelhagyó. Azaz pl. nem lesz PhD hallgató aztán a tudományos szamárlétra megmászója. (Személyes megjegyzés: azért érdemes lenne végiggondolni, milyen tényezők játszanak ebben szerepet.) De úgy gondolom, hogy egy fizikusdiploma olyan ,,ajándék”, amelyhez hozzátartozik, hogy birtoklója-viselője évtizedek múlva is emlékszik legalább a Schrödinger-egyenletre vagy a harmonikus oszcillátorra.
Továbbá egy bizonyos szűrőszerepet is tulajdonítok neki. Tudvalevő, hogy ,,gyengébb” felsőoktatási intézményekben sokszor egy diplomamunka megírása is komoly gondokat okozhat a hallgatónak, egész egyszerűen azért, mert nincsen 40-60 oldalnyi gondolata, mondanivalója egy témáról. Egy BME presztízsű diplomához pedig már csak (menedzsmentből vett hasonlattal) minőségbiztosítási szempontok alapján szükséges egy elmfiz szigó intézmény. Valami olyasmit próbálnak mérni ezzel (szerintem!), hogy egy kb. 20-21 éves emberkének hogyan, mennyire működik a deduktív-induktív gondolkodása, továbbá képes/hajlandó-e egy hónapig folyamatosan tanulni. (Meg persze, hogy figyelt-e a megelőző három évben.)
A szűrőszerep miatt úgy vélem, hogy egyáltalán nem lehetetlen megcsinálni, sőt. Kevesen vannak, akik emiatt hagyták itt a szakot, ennél kicsit többen, akiknek egy-két évvel csak emiatt hosszabbodott meg az egyetemi éveik száma. De a többségnek (szerencsére?) hamar megvan.
Néhány szót a felkészülésről. Ez valahogy úgy van, mint a kocsonya: mindenkinek megvan a saját receptje, de a lényeg ugyanaz. Összeszeded a forrásokat, anyagokat, leülsz aztán egy hónap múlva elmész és remegő térdekkel megszerzed megérdemelt jutalmadat.


Remegő térdek?? Igen! Beszéljünk valami nagyon fontosról! Adott egy szigorlat, le vannak írva a tételek; tudod, kábé mit kell tudni, hogyan, miért. DE: van az egész mögött egy pszichés tényező.
Nekem egy nagyon (többek közt) felkavaró és megrázó élmény (nem a pozitív értelemben vett élmény!) volt a szigorlat előtti, utáni minimum két hónap. Össze sem hasonlítható egy átlagos vizsga (vagy akár egy vizsgaidőszak) jelentette megterheléssel. Pedig gyakorlott vizsgázó vagyok: a szigorlat időpontjában már zsebemben volt kb. 350 kredit, tollamban kb. 80 vizsga.
Pontosan a szigorlat ,,mitológiai jelentősége” miatt is igencsak szorongtam a felkészülési alatt végig, abszolút nem bíztam magamban, hogy meg tudom-e csinálni, agyilag elég fejlett vagyok-e. Másrészt pedig (nem mellesleg) ettől függ, hogy kapok-e diplomát, simán veszem az öt éves egyetemet avagy kitérőre lesz szükségem. (Megj.: negyedéves voltam éppen, tehát sikertelenség esetén is legalább 4-6 alkalommal ismételhettem volna.)
Teljesen átszőtte a világomat, a napjaimat ez az egy téma, másra még gondolni sem tudtam. Fizikával keltem, fizikával feküdtem. Fizikával álmodtam!
Nem vicc: többször, paranoiás-kényszeres álmom volt arról, hogy beérek-e időre, jó tételt húzok-e, Orosz tanár úr hatalmas poliptintahalsárkánnyá változik-e a vizsga alatt (álmomban igen…). Mások pl. emberevős álmokról számoltak be a szigorlat előtt.
Nem kívánom részletezni, de nagyon (talán kényszeresen is) féltem. Pánik.
Hogy maga a szigorlat milyen volt? Borzalmas. Izzadtam, folyamatosan kiszáradt a szám (csak a felelet alatt másfél liter vizet ittam meg), ijedt voltam. Ehhez párosul az az érzés, hogy úgyis megbuktatnak. Ilyen kérdésekkel?! ,,Hogyan szemléltethetnénk egyszerű kísérlettel, hogy az elektromágneses térnek van energiája?” (sötétség.) Tanár válasza: ,,Fogunk egy kondenzátort, feltöltjük, lecsatoljuk a telepet, és a kondenzátor lapjai közt még mindig ott a tér.” Ezt pl. azóta sem értem tökéletesen. Mármint felfogom, de nekem ezt kellett volna mondanom? Na mindegy.

Az elkövetkező egy hónapban nem tudtam mit kezdeni magammal. Gyakorlatilag egész áprilisban egy értelmes cselekedetem nem volt. Köztudott, hogy a nők jelentős hányada szülés után rövid depressziós fázisba esik, mivel úgy éli meg a gyermeke világra jövetelét, hogy ő maga kiürült. Na én is így voltam, bármily nagyképűen vagy túlzóan hangozzék is. Persze ez elmúlt, de az egész szigorlat-szörnyűség mégis mély nyomot (sebet?) hagyott bennem.


Tegyük félre a tényt, hogy havonta egy-kétszer azt álmodom, hogy még nincs meg a szigóm, de aztán felébredek és örömmel konstatálom hogy mégis. Viszont majd’ egy évvel a szigorlat után történt valami, ami arra inspirált, hogy leírjam a személyes sztorimat.
Az elmfiz tanszéken vizsgáztam egy péntek délelőtt. Ez pontosan egybeesett egy szigorlati időponttal. Azaz a szemináriumi szoba előtt elhaladva láttam ugyanazt, amin egykor végigmentem. Ugyanaz az asztalelrendezés, ugyanaz a borzasztó fagyott hangulat, ugyanazok a vizsgáztatók. Elkezdett kavarogni a gyomrom. Teljes érzelmi újra átélés - pszichológia szakos hallgatóknak: poszttraumás stressz szindróma. Úgy érzem, túl sokáig cipeltem magammal ezt a terhet. Ezennel ünnepélyes átnyújtom nektek.
Letagadhatatlan módon egy igen meghatározó élményben részesültem e kritériumtárgynak ,,köszönhetően”. Ha választanom kellene, mi volt az egyetem alatt, ami a leginkább megváltoztatott, ez lenne az. Erősebb lettem, gondolkodásom fejlődött.

Mindenesetre váljék esetem tanulsággá azoknak, akik hasonlóan nehéz helyzetbe kerülnek, hogy figyeljenek oda magukra. Biztosan vehettem volna egyszerűbben is ezt az akadályt. Persze hivatkozhatnék arra, hogy Magyarországon a gimikben vagy az egyetemeken mennyire (nem) figyelnek a hallgatók mentálhigiéniájára, de nem ez a lényeg. Üzenetem, hogy a szigorlat teljesíthető, megerőltető, de nem szabad minden áron.







- nemetha -


"Egy folyamatot nem lehet úgy megérteni, hogy megállítjuk. A megértésnek együtt kell haladnia a folyamattal, részévé kell válnia."

(Frank Herbert)
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen, mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen, mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

 


- folytatás februárban -


Kedves Olvasók!


Szeretném bemutatni a két kar egyik utolsó teljesen közös „szervezetét”: a kosárlabdacsapatot. Ebben a szezonban két bajnokságban indultunk el: a tavalyi tanévben először kiírt kari bajnokság idén is folytatódott, valamint a tavaszi gyenge szereplés miatt sajnos az egyetemek közti Universitas bajnokság C csoportjában (A a legerősebb, E a leggyengébb) kellett folytatnunk a küzdelmet. Az eredmények – mint azt a cím is mutatja – egyre biztatóbbak.


A csapat újjászervezése a szezon kezdetén nehezen indult, gyakorlatilag úgy nézett ki, hogy a csapat megszűnik. A gólyatáborban Zsigmond Szilárd megkért, hogy vegyem át a csapat menedzselését, amit elvállaltam. Az ezzel járó teendőkkel nem untatnék senkit, helyette a meccsekről írnék.


A kari bajnokságban hét csapat vesz részt (minden kar önálló csapattal, kivéve mi), a mérkőzések minden hétfőn 21.00-kor kezdődnek/kezdődtek a Hauszmann utcai Gabányi sportcsarnokban. Itt elég színvonalas mérkőzések zajlanak - sajnos néha nem túlságosan színvonalas játékvezetés mellett J -, a résztvevő csapatok hatalmas presztízskérdést csinálnak a bajnokságból. Itt az első négy elvesztett mérkőzés után az Építészek (papírforma) és a Közlekkar (bravúr) elleni találkozókat sikerült behúznunk. Ez utóbbi siker mutatja a csapat erejét: az erre a mérkőzésre minden jegyzett Közlekes játékos eljött, így az Universitas B-liga jelenleg 2. helyen álló csapatát (a Közlek Henger találkozóival ütközött a kari bajnokság számukra) sikerült megvernünk.


Az Universitas bajnokság C ligájában elmondhatatlanul gyenge kezdés (0-13 az első meccs első negyedében, majd 30-29-re (!) megnyert mérkőzés) után szépen összeállt a csapat, és jöttek a győzelmek is. Többször is vert helyzetből álltunk fel a szezon közben, azonban az utolsó meccseken már csak a különbség volt a kérdés többnyire, a győztes csapat nem. A végeredmény: a BME GTK-TTK megnyerte a C-ligát, és feljutott a B-be, ahova egy győzelmet viszünk, hiszen a másik feljutó csapatot simán megvertük. A tavaszi fordulóban már a B-ligában kell bizonyítanunk, ahol minden mérkőzés duplán fog számítani – ha Kőhalmi Bazsi ráér majd, és a Versenybizottság is jóváhagyja szereplését, akkor vele megerősödve komoly meglepetést is okozhatunk (NB1-es kerettag játékosok csak külön engedéllyel szerepelhetnek).


Amiért pedig ez a cikk íródott: szeretettel várunk mindenkit a csapat mérkőzéseire! A tavaszi szezon az Universitasban február 17-én vasárnap 21.30-kor kezdődik, és március 16. ill. 23-a kivételével ugyanebben az időpontban egészen április 27-éig tart. A kari bajnokság első meccse a Villany ellen febr. 18-án hétfőn 21.00-kor esedékes, és ezután március 31-éig (24-e kivételével) minden hétfőn ugyanebben az időpontban játszunk. A helyszín mindkét esetben a Hauszmann utcai csarnok, a mérkőzésekre BME-s diákkal ingyenes a belépés – igaz anélkül is, tehát külsősöket is hozhattok J. Utolsó mérkőzésünkre már 10 szurkoló volt kíváncsi, akik piros-fehér pom-pommal és dobbal teremtettek igazi meccshangulatot.


Gyertek ti is szurkolni a csapatnak, hajrá GTK-TTK!


Üdvözlettel: Molnár Kristóf („játékos-edző”)


 


 


 



Universitas statisztika

 


Kari bajnokság

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon szeretem a könyvesboltokat. Legyen az csak egy aprócska lyuk egy eldugott utcában, vagy a Nyugati melletti könyvpalota, mindegy: ha belépek, nekem végem. Csodálatos érzés végignézni a polcokon várakozó könyvek tömkelegén, melyek mindegyike külön rejtély. Egyikről sem tudod, jó-e vagy rossz mindaddig, amíg végig nem olvasod, míg meg nem fejted a titkát. Istenem, hány és hány könyvet hagytam parlagon heverni, mert úgy véltem, hogy unalmas, felnőtteknek való, művészieskedő, túl komoly, vagy csak csúnya a borítója, aztán egyszer ráfanyalodtam, és akkor bosszút állt: csapdába csalt, magához láncolt, és elvarázsolt. Hát ezért szeretem a könyvesboltokat.
De ha könyvekről van szó, akkor istenigazából az antikváriumok a gyengéim. Igaz, hogy a frissen nyomtatott lapok szaga bódítóbb, mint az egykor talán egy padlás dohos levegőjén tengődő könyveké, de mégis! Ezeknek a könyveknek már életük van, sőt történetük. Mindegyik elmesélhetné a sajátját: hogyan került az a barna paca a harmincadik oldal közepére vagy miért is potyog minden lap közül rózsaszín kristálycukor? És ott, az antikvárium polcain csak időznek, várják, ki viszi haza őket. Egytől egyig csalogatnak, miközben én félek levenni a polcról, mert hát belegondolva, mikor nyomtatták ezeket, már csókolomot köszönhetnék nekik. Tiszteletet parancsolnak, de mégis, olyan szeretnivalóak, egy egy eltépett borító, elfeslett kéreg mutatja, hogy bármily jó anyagból gyúrták is össze őket valaha, mégis esendőek. Mint az emberek.
Egy esős tavaszi napon is elért a végzet. Az Astoria környékén sétáltam egy barátnőmmel, amikor egyszer csak ott voltak: antikváriumok, nem egy, nem kettő, kisebb, nagyobb, gyűjtőknek való vagy csak egyszerű használtkönyv-kereskedés, és hívtak, csalogattak. Bementünk.
Az egyik üzlet hatalmas volt, legalábbis azokhoz képest, amikhez otthon, Esztergomban szoktam. Magas, masszív polcokon sorakoztak a könyvek, itt szépirodalom, ott idegennyelvűek, amott a tudományos... Ezeken mindig végigfutottam, őszintén szólva azért, hátha megtalálom valamelyik tankönyvet, amiket az előadók ajánlottak, de sehol semmi. Aztán egyszer csak ott állt velem szemben. Szerelem volt első látásra.
Ausführliches Lehrbuch der Arithmetik und Algebra für den Selbstunterricht. Ein praktisches Lehrbuch der Arithmetik und Algebra in klarer, leichtfaklicher Darstellung mit Ausrechnung der gegebenen Beispiele, zahlreichen Übungaufgaben und dazu gehörigen Auflösungen. Von Prof. Dr. Georg Ulrich. Ez olvasható a borító elején, mintegy cím gyanánt: Teljes körű önképző tanköny az aritmetikáról és algebráról. Egy praktikus tankönyv, mely világosan bemutatja az adott példák levezetését, számos feladattal és hozzájuk tartozó megoldással. Lehengerlő címlap, be kell vallani, és mindezt olyan betűtípussal, mely egyből a Vizsolyi Bibliát idézi. Beljebb lapozol, és ott a kiadás éve: 1913. Ez volt az a pont, ahol én elvesztem. Nem bírtam nem megvenni a könyvet.
Azóta ő az enyém. Hozzám tartozik. Valaha, egy pecsét tanúsága szerint dr. Perl Ödön ügyvédé volt. Vagy ő, vagy valaki más bele is mélyült a matematika szépségeibe, de a 121. oldal táján, amikor már túljutott az összeadáson, kivonáson, szorzáson, az egész számok valamint a tizedes törtek rendszerén, tudott kamatot számolni, ismerte a Regel-de-tri-t (mint nagy nehezen kihámoztam, ez az egyenes illetve fordított arány, és ennek különböző változatait takarja), az osztást ismertető fejezet előtt megtorpant. Eddig szépen követhetőek a nyomai, hol ceruzával, hol tollal számolt, vagy jegyzetelte a margóra az ismeretlen német szavak jelentését, néhol pedig emberesen teleszórta tintapacákkal az oldalakat. De csak a 120.-ig. Vajon mi történhetett? Egyszerűen megunta, és nem volt már kíváncsi se az osztásra, se a komplex számokra, negyedfokú egyenletekre, a √2 közelítésére...? Vagy közbejött a háború? Egyáltalán mikor és ki lehetett az, aki ilyen lelkesen tanulta magától, magának az algebrát németül? Vagy nem is önmagától? Nem is lelkesen?
Látjátok: ennek a könyvnek is története van. És ki vagyok én ebben a történetben? Nem tudom. Majd ha egyszer tőlem is elvándorol, és egy újabb magas, erős tölgyfapolcon pihen majd a többi patinás és megbecsült öreg kötet mellett, talán elmeséli nekik. És ha egy újabb csodabogár hazaviszi, talán ugyanúgy diszkréten hallgatni fog rólam, ahogy a kedves tintapacás úrról hallgat énelőttem.

 



-julcsi-
Öngyilkosság. Kevés szó van, ami annyira elborzaszt, mint ez. Akit soha nem legyintett meg az elmúlás veszélye, sem közvetlenül, sem közvetetten, nem értheti, mi kavarog az „öngyilkosság“ szó hallatán abban, aki már próbált meglépni a mindennapi gondok elől, de valami történt, és itt ragadt, azóta pedig minden egyes nap eszébe jut, mit tett majdnem, és megborzong saját magától- vagy abban, aki látta már valamelyik szerettét, egy hozzá közel álló lényt félúton a maga választotta pusztulás felé, halottfehéren, remegve, reszketve a rettegéstől és a fájdalmaktól, magatehetetlenül, üveges szemekkel, megszégyenülve az árulástól, amit elkövetni szándékozott... Igen, tapasztalatok híján -szerencsére- csupán homályos elképzeléseink lehetnek egy ilyen tragédiáról.

Mi visz arra bárkit, hogy megtegye, csak mert az érzelmei megsérültek? Hogy elpusztítsa magát: azt az egyedülálló, megismételhetetlen, különleges lényt, akivel nap mint nap szembenézett a tükörben? Nem tudom, és nem is akarom tudni. Az emberi lélek kiismerhetetlen...a vállakat nyomó keresztek különböző fából lettek ácsolva- az életünkre nehezedő terhek súlya más-és más, és ó, de még milyen sokféle! Mennyi fájdalom, keserűség, csalódás és veszteség! Mégis, éppen ezért, csodálatos az emberi lélek. Arra van teremtve, hogy elbírja, még ha éppen csak, akkor is, a súlyt, ami rá van osztva.

Így van teremtve, igen. Akkor mégis, miért...? Lehetséges: vannak emberek, akik mások. Nem gyengébbek, nem- valahogy nem közénk tartozók. Félúton lebegnek, ég és föld között, valamiért nem sikerült elég erősen belemélyeszteniük a horgonyt az anyagi lét talajába. Ezek az emberek kitűnnek közülünk. Érzékenyebbek, szenvedélyesebbek. Furcsák. Sírnak, nevetnek, szenvednek, és sokszor nem értjük, miért- kitör belőlük az a rengeteg érzelem, ami a szívükbe szorult, és nem tudnak uralkodni rajtuk. Az ő keresztjük ez. Ezeket az embereket sokan gyengéknek látjuk. Olyannyira különböznek tőlünk! És valamilyen értelemben tényleg gyengék. Még azok is, akik netán jól titkolják ezt, és az érzelmeiket nem engedik szabadjára mások előtt. Jóhiszeműek, tiszták, naivak, és nyitottak. Odadobják magukat a világnak, tudatosan vagy tudat alatt, és ettől kezdve már nem rajtuk múlik, hogy mi történik velük. Sodródnak. Ha olyan mellé kerülnek, aki megbecsüli és megérti őket, kinyílnak, és ontják a világnak a szeretetüket és fényüket. De ha kihasználják, megalázzák őket, összetörnek. Valami megszakad. Képtelenek talpra állni, a világrend örökre felborult. Szépen lassan elsorvadnak, vagy egyetlen utolsó, kétségbeesett lendülettel eltépik az amúgy is vékony fonalat, ami ehhez az élethez kötötte őket. Utóbbi látványosabb. De az előbbi sem kevésbé fájdalmas. Az öngyilkosság: menekülés. Hogy van-e értelme? Soha. De mi van olyankor, ha minden más út lezárulni látszik?

Bízom benne, hogy erre a kérdésre soha nem kell választ keresnem.











(san)
Szinte már közhely, de sajnos igaz: a magyarok nem beszélnek „külföldiül“. Az a kevés ember is, akibe belevertek egy kis angolt, vagy németet, még ha papírja is van erről, „éles helyzetben“ akkor sem nyitná ki a száját, ha megfenyegetnék. Vagy ha igen, akkor is csak makog, hebeg, és megerőszakolja az illető idegen nyelvet. Ez a jobbik eset- bár az ominózus szépségkirálynő-ügy után, amikor a teljes nemzetközi porond rajtunk röhögött, ez is megkérdőjelezhető. Mindenesetre közismert tény, hogy a magyar lakosságnak nagyjából egyharmada vallja magát, valamilyen szinten, legalább egy idegen nyelv ismerőjének- ez a számadat egyébként EU-s felmérésekből származik.

Pedig tán csak nem kell magyarázni egy kicsit is intelligens, ambiciózus, és a világ történéseire nyitott felnőtt embernek, miért is létszükséglet számára a nyelvismeret. Bármely állásinterjún az egyik legfontosabb szempont, hogy rendelkezünk-e ezzel, sokszor konkrét nyelvre kérdeznek rá. Nem a nyelvvizsga a lényeg, hanem hogy használhatók, eladhatók, „piacképesek“-e ismereteink: tudunk-e tárgyalni, esetleg szakszöveget értelmezni. Aztán, hogy ne menjünk messzire, ott van mindjárt a tétován, elesetten bámuló, idegenbe szakadt magyar honfitársaink arca, akiket már megint átvágtak a csúnya, gonosz külföldiek, akár egy kinti munka esetén, akár nyaraláskor. Könyörgöm, hogy a csudába mehet ki felelősségteljes ember külföldre nuku nyelvtudással, főleg dolgozni?!...

Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fiatalok körében lényegesen jobb a helyzet, mint az idősebbeknél. Beléjük az oroszt sulykolták kötelező jelleggel, eredmény: oroszul nem tudnak, mert az ember nem túl motivált képletes puskacsővel a hátában, más nyelven pedig szintén nem, mert másik, preferált nyelv nem volt. Ezzel szemben nekünk már megadatott a lehetőség, hogy angolt, németet, franciát, spanyolt, és még vagy ezer másikat elsajátítsunk, a lehető legegzotikusabbakig. Sőt, kötelező is a valamilyen szintű nyelvtanulás. Az angol általában mindenhol. Persze itt azonnal adódik a kérdés: ki garantálja, hogy nem esünk ugyanabba a csapdába- csak most a világ nagy részén domináló angol nyelvet nem fogjuk magunkévá tenni, merthogy kötelező?... De úgy vélem, a probléma egyelőre nem itt gyökerezik. Egyszerűen, „egészséges magyar metalitással“, szűklátókörűen és ostobán begubóztunk a kis világunkba, és fel sem mérjük, hogy a lehetőségek elszalasztásával talán épp elszúrjuk az életünk és a legnagyobb esélyeink. De hát, ez a nagy magyar valóság.



 
(zsu)

20_11_2007_0044537001195507712_joe_baran2.jpg

Hallottatok már valaha a Yours Truly futóversenyről? Valószínűleg nem, pedig idén 15. alkalommal rendezik meg ezt a nem épp szokványos futóversenyt. És hogy mitől is különleges ez a megmérettetés? Hát először is, mivel eredetileg ultramaratonistáknak találták ki, vagyis azoknak az elvetemült sportőrülteknek, akik még a maratonnál is többre vágynak. Itt gondolom sokan méltatlankodva felhorkannak, hogy „na jó, de ez akkor hol érint engem?”, ezért hangsúlyoznám: eredetileg. Csakhogy azóta eltelt jó pár év, és változtak a dolgok, nem kell 50 km-t nyargalni ahhoz, hogy indulhass. Hát akkor mit is kell tenni?

Először is elhatározni, hogy részt szeretnél venni ebben az internacionális-interkontinentális banzájban. Aztán pedig szabaddá tenni magadat január 27-ére és/vagy február 24-re. Ezek után döntsd el, mekkora távot is szeretnél teljesíteni: futhatsz 50 km-t, 25 kmt, ezek a „klasszikus” Yours Truly „versenyszámok”, de indulhatsz egy amolyan Egyéb kategóriában, ami azt jelenti, hogy a neked tetsző távot futod, lehet az 1 km, 10, vagy 20, nem számít. A lényeg csak az, hogy fuss! Esetleg szólhatsz a barátaidnak, hogy jöjjenek, akár futni, akár csak drukkolni, frissítőállomást biztosítani neked, vagy megörökíteni a versenyed nagy pillanatait. És ami a legjobb: futhatsz bármikor bárhol, a lényeg, hogy előre mérd ki a távot. A bárholt értsd szó szerint: akár otthon a futópadon, egy kis erdei sétányon, az országúton vagy atlétikapályán...ahol csak jól esik. A bármikor pedig azt takarja, hogy mindegy, hogy reggel szeretnél futni vagy este, te választod meg. Nevezési díj természetesen nincs. Ha végeztél, küldd el adataidat, a versenyed rövid beszámolóját, esetleg, ha készültek, akkor a fotóidat Seppo Moilanennek, a verseny kitalálójának. Ő a honlapján összegyűjti minden résztvevő eredményét, Dél-Amerikától Európán át Afrikáig, és kihirdeti a végeredményt, közzéteszi a fotókat és a beszámolókat.

A verseny finn kezdeményezésre indult 2001-ben, és évente kétszer mérhetik össze a futók erejüket. Az egész úgy működik, mint a becsületkassza: persze, nem tudja senki ellenőrizni, hogy valós eredményt küldesz, de hát minek is becsapni magadat. Ez a verseny a becsületről, a jókedvről szól, hogy legyen, ami motiválja a hobbi-futókat a hideg, ködös téli napokon is. Motiválhat akár a versenyre való felkészülés, vagy maga az élmény hogy egy helyen, mínusz fokokban, hóban, szélben összegyűlik 8-10 ember, és kocognak együtt egy jót és bohóckodnak néhány fényképen.

Én is így ismerkedtem meg ezzel a versennyel. Esztergomban néhány éve megalakult egy futóklub, ahol nem egy lelkes és tettre kész ember akad. Anyukám is tagja az Esztergomi Futóműveknek, merthogy ez a becsületes nevük. És minthogy én is gyakran járok futni, anyukám visz magával mindenféle utcai futóversenyre, legyen az városvédő futás a Városligetben, félmaraton keresztül-kasul a fővároson vagy Dunaparti Futóparti Esztergomban. A Yours Truly nálunk először tavaly indult szervezett formában, az egyik futóklubos szervezte, hirdette meg. Januárban összesen hatan futottak. Ekkor még én sem voltam ott. A februári megmérettetésen már 22-en, köztük én is. Mit mondhatnék: az Esztergomból Pilismarót felé található biciklis úton, a Dunakanyarban futottunk, ahol a látvány csodálatos (egyszer, mikor épp a Monte Cristo grófját bújtam és pihenésképp elmentem kocogni, jöttem rá, hogy borult napokon a háborgó víz és a hegyek pont olyanok, mint If vára és a tenger lehetett, amikor Edmont Dantes megszökött). Piszok hideg volt, kicsit meg is fáztam, de jó érzés volt beérni az általam kitűzött célba, ahol a szervező gyerekei és felesége forró teával, forralt borral vártak, az egyik futó pogácsával kínált, egy másik pedig zsíros deszkát osztogatott. Most pedig, ahogy az ideire készülve nézegettem a honlapot, megtaláltam a nevemet. 12 km 63 perc alatt. Nem is rossz, sőt, jobb, mint amire emlékeztem!

Azt hiszem, idén is megyek. Januárban itt, a fővárosban, mert Seppo honlapjának tanúsága szerint itt is szép hagyománya van a versenynek, februárban pedig otthon, forralt borral, festői Dunakanyarral és pogácsával.

Gyertek Ti is!





-julcsi-
A vártnál hosszabb idejű leállás abban a kanadai reaktorban, mely egész Észak-Amerika molibdén-99 ellátásáért felel -melyből a radioaktív technécium-99 és jód-131 izotópokat állítják elő- több mint egy hónapig késleltette több ezer ember orvosi vizsgálatát és kezelését. A technécium-99 az izotópdiagnosztikai vizsgálatok egyik kulcseleme, még a jód-131 a pajzsmirigy rákos- és egyéb kezeléseiben játszik fontos szerepet. A reaktort végül újraindították, de csak azután, hogy a kanadai kormány elutasította a Kanadai Nukleáris Biztonsági Bizottság (CNSC) reaktorbiztonsággal kapcsolatos aggályait.

A National Research Universal (NRU) reaktor (Chalk River, Ontario) 2007 november 18-án állt le, egy ütemezett ötnapos karbantartás erejéig. Azonban az Atomic Energy of Canada Limited (AECL), a kormány tulajdonában lévő cég, mely az 50 éves reaktorért felel, meg kellett hosszabbítsa a leállást, ugyanis aggályok merültek fel a reaktor tartalék biztonsági berendezéseivel kapcsolatban. December 7-én a társaság úgy nyilatkozott, hogy nem valószínű, hogy a reaktor ezév januárjáig újra üzembe áll. Ekkorra azonban a kórházak már igencsak felélték a molibdén-99 készleteiket -különösen, hogy ennek az izotópnak a felezési ideje mindössze 66 óra- amely arra kényszerítette őket, hogy visszaszorítsák a technécium-alapú vizsgálatokat, mely az Észak-Amerikában hetente szokásos 400.000 ilyen jellegű vizsgálat 75-80%-át teszi ki.

A radioaktív izotópok a test bizonyos szerveiben halmozódnak fel, és sugárzásuk felhasználható arra, hogy megvizsgáljuk ezeket a szerveket. A tisztán strukturális jellegű vizsgálatokkal szemben -mint amilyen a CT is- az ilyesfajta nukleáris vizsgálatok nagy előnye, hogy a radiológusok információt nyernek arról, hogy mennyire jól is működnek ezek a szervek, lekövethető ugyanis a radioaktív izotópok szerven belüli ciklusa. A technécium-99-et kibocsájtott gamma-sugárzása alapján lokalizálják. "Rengeteg kezeléssel kapcsolatos döntés születik izotópdiagnosztikai vizsgálatok eredményeképpen" nyilatkozta Alexander McEwan, az Amerikai Nukleáris Gyógyászati Szövetség elnöke, aki egyben az izotópdiagnosztikai vizsgálatok vezetője a Cross Cancer intézetnben, (Alberta, Edmonton).

Néhány alternatíva áll csupán rendelkezésre a kieső technécium-99 pótlására. A kórházak használhatnak tallium-201-et alternatívaként a keringési vizsgálatokra, de az így kapott képek értelmezése nehezebb. A másik három ipari molibdén-99 termelő -Belgium, Hollandia és a Dél-Afrikai Köztársaság- megnövelte termelését, de félő volt, hogy kapacitásuk nem elegendő az NRU kiesésének ellensúlyozására.

Az orvosi társadalom aggályaira válaszként, december 11-én a kanadai parlament elfogadott egy határozatot, mely ideiglenesen felfüggesztette a CNSC ellenőrzési jogát, ezáltal engedélyezve a reaktor újraindulását, annak ellenére, hogy az még mindig nem felel meg tökéletesen a biztonsági előírásoknak. Az AECL a már működő reaktor mellett fejezheti be a karbantartási feladatokat. AZ AECL két másik egészségügyi izotóptermelésre specializálódott reaktort is épít, bár ezek közül az első csak 2008-ban fog üzembe állni.

Küldte: Geri
Küldte: Pecu





A most felfedezett, eddig legnagyobb fekete lyuk tömege 18 milliárd napéval egyenlő. Ezen monstrum körül kering egy kisebb fekete lyuk, melynek megfigyelésével a csillagászok lehetőséget kaptak Einstein általános relativitáselméletének ellenőrzésére, egy minden eddiginél erősebb gravitációs térben.

A fekete lyuk körülbelül hatszor akkora, mint az előző csúcstartó, és gyakorlatilag egy kisebb galaxis tömegét foglalja magában. 3.5 milliárd fényévre van tőlünk, és az OJ287 jelzésű kvazár szívét alkotja. A kvazárok fényes objektumok, melyek fényét a közepükben lévő fekete lyukba spirálisan belehulló anyag sugárzása adja. Ez a kvazár azonban egy hatalmas fekete lyuk helyett kettőnek is otthont ad, s ez a szerkezet adott lehetőséget a csillagászoknak, hogy megmérjék a nagyobbik tömegét.

A kisebb fekete lyuk, mely körülbelül 100 millió naptömegű, a nagyobb körül kering egy ellipszis alakú pályán, 12 éves periódusidővel. Elég közel kerül a nagy fekete lyukhoz, hogy keresztülhaladjon az azt körülvevő akkréciós korongon keringésenként kétszer, egy-egy felvillanást okozva az OJ287 fényében.

Az általános relativitáselmélet szerint a kisebb lyuk pályájának forognia, vagy perecceszálnia kell az időben, így a nagy lyukhoz legközelebbi pontja mozog. Ugyanezt az effektust, bár jóval gyengébb mértékben, már korábban megfigyelték a Merkúr nap körüli pályájánál.

Az OJ287 esetében, a nagy fekete lyuk óriási gravitációs mezeje azt okozza, hogy a kisebb lyuk pályája 39°-os dőlési szöggel precesszál, emiatt változik, hogy mikor és hol lépi át a lyuk nagytestvére akkréciós korongját.

Egy tucatnyi felvillanást sikerült mostanáig megfigyelni, ezeket egy Mauri Valtonen által vezetett csillagászcsoport elemezte a Tuora Obszervatóriumban, Finnországban, hogy meghatározzák a precesszió mértékét. Ebből, és a periódusidőből határozták meg a fekete lyuk 18 milliárd naptömegnek megfelelő tömegét.

Pár másik fekete lyukról is feltételezik, hogy hasonló tömegűek, ám ezek tömege sokkal bizonytalanabb. Ez annak eredménye, hogy a számítások a fekete lyukat körülvevő gázfelhő sebességén alapultak, és nem tisztázott, hogy a gázfelhők csak elhaladnak a fekete lyukak mellett, vagy keringenek körülöttük.

Tod Strohmayer, a Nasa Marylandben lévő Goddard Űrközpontjának kutatója nincs meggyőződve Valtonen csapatának eredményeiről, mivel csupán pár felvillanást mértek meg nagy pontossággal, ez pedig megnehezíti annak eldöntését, vajon a precessziós elmélet-e a felelős a felvillanásokért. „Nyilvánvaló, hogy ha a következő felvillanások a modell szerinti időközönként követik egymást, az további bizonyítékot jelent” - mondja.

Milyen nagyokká válhatnak a fekete lyukak? Craig Wheeler a Texasi Egyetem kutatója szerint ez csak attól függ, milyen öreg a fekete lyuk, és milyen gyorsan nyeli el az anyagot és növekszik. „Nincs felső határ” - állítja.

Az új kutatás az általános relativitáselmélet egy másik következményét is vizsgálta, miszerint a fekete lyukaknak spirálisan kellene közelíteniük egymáshoz, amint energiát sugároznak ki gravitációs hullámok vagy elektromágneses hullámok formájában. A legutóbbi felvillanás 2007. szeptember 13-án volt. Wheeler szerint a felvillanás megfigyelésével nyert adatok jól közelítik az általános relativitáselméletből származó elvárásokat. „A tény hogy ilyen jól illenek az eredmények Einstein elméletébe, azt sugallja, hogy az működik.” – mondta a NewScientistnek.



Forrás: space.newscientist.com

Küldte: Áron


 







12 Angry Men (12 dühös ember)


 





12_duhos.jpg






 


Egy klasszikus filmről is írok. Sokat gondolkodtam, hogy melyik legyen az. Első ötletem volt ez. És miután napokig meddőn gondolkodtam, visszanyúltam az első gondolathoz.


Először is milyen film ez? Előre bocsátom, van benne gyilkosság. De a történet nem itt kezdődik. Hanem később. Jóval a gyilkosság után. Egy apagyilkossággal megvádolt mexikói gyerek tárgyalásának esküdtei a szereplők. A helyszín pár képkockát eltekintve egy bírósági szoba, ahol megvitatják, bűnös-e. Látszólag minden ellene vall. Nincs kérdés. Egy esküdt csak, aki kételkedik. És innen indul a bonyodalom.


Próbálja meggyőzni társait, hogy legalább gondolkozzanak rajta. Bár ő sem tudja, hogy igaza van-e vagy nincs, de úgy véli meg kell adni az utolsó esélyt a fiúnak. És elindul a lánc.


Jól megfigyelhető a történelem órán a francia forradalomból tanult jelenség: a két véglet párt, akik meg vannak győződve az igazukról, és a mocsár, akit egy-egy szólam hirtelen a véleményében megfordít. Mindenki magára ismerhet egy szereplőben.


A törénet végig hihetetlenül izgalmas, végig leköti a nézőt. Pedig mondom, nincs benne semmilyen speciális effekt. Csak a történet képes erre.

Küldte: Áron


 







Grindhouse: Planet Terror (Terrorbolygó)


 




planet_terror.jpg




 


Robert Roudriguezt akkor szerettem meg, mikor megnéztem a Desperadót. Azóta különös figyelemmel tekintem a filmjeit. Írhatnék a Sin Cityről, az Alkonyattól pirkadatigról, vagy a kevésbé népszerű Kémkölykökről is, de a Terrorbolygó apropóját a közelgő hazai DVD megjelenése adja.


A film egy hagyományos zombis, világvégés, újrakezdős, szerelmes film... lehetne. Ilyen alapanyagból gyúrható lenne egy nagy film is, nagy költségvetéssel, pár Oscart be is söpörne. De ehelyett ez a film egy paródia.


Miután láttam, megnéztem gyorsan a Kaptárt és a 28 nappal/héttel későbbet, és azokat is végigröhögtem. Végig utalnak rá. Csak míg az előbb említett filmekben komolyan veszik, addig itt csak poénnak tekintik.


Soha fel nem derített történetszálak. Ki is ez az El Wray? Filmeken átnyúló szereplők, Earl McGraw (Alkonyattól Pikkadatig, Kill Bill, Halálbiztos), aki egyébként az egyik kedvencem az ilyenekben. Az álbénaság és nem utolsó sorban kitűnő színészek. Ezek teszik naggyá ezt a filmet.


Ha valaki kérdi, bátran ajánlom neki, vegye meg akár DVD-n, nézze meg, ha elsőre nem tetszik neki, nem baj, túl komolyan nézte. Nézze meg még egyszer! Nekem biztosan ott lesz a gyűjteményemben a díszdobozos kiadása.

Küldte: Áron


 







Macskafogó 2 – A sátán macskája


 





macskafogo_2.jpg





 


Egy orosz hallgatóval beszéltem, és ő mesélte, hogy gyermekkorában a kedvenc meséjük volt egy macska-egér harcon alapuló mese. Kiderült, hogy a Macskafogóról mesélt. Meglepő volt. Számomra, hogy ismeri, számára, hogy ez magyar.


Már nagyon vártam a folytatást. Sokan előre fintorogtak. A mozi mindenestre tele volt, pedig nem premier héten, és nem egy nagyforgalmú moziban néztem meg.


A film egészében visszadja az első rész hangulatát. És mondom ezt keserű szájízzel, hisz én újat vártam tőle. Na nem teljesen újat, de izgalmas történetet, a régi szereplőkkel. Ehelyett kaptam egy történetnélkülit, főleg új szereplőkkel, a régi szereplők háttérszereplővé alacsonyításával.


Amúgy nem lenne baj a generációváltással (bár a Pickardos Star Trekek össze sem hasonlíthatók a Kirkösökkel). Lusta Dick kapott egy semmilyen szerepet, a végére késve befuthat. A patkánybanda-szál sem volt rendesen kidolgozva. De volt egy Batman vs. Transformers harc és egy hosszú – számomra értelmetlen – dzsungelmenetelés.


Amúgy poénokban nincs hiány, és ami a legfontosabb látványban sincs. A képek lenyűgözőek, a megvalósítás technikája kiváló. Minden régi alakra ráismertem.


Pont olyan mint az Ocean’s 12, hasonlít az elődjére, a hangulatát is visszaadja, de odakívánkozik hozzá egy folytatás is. Remélem lesz Macskafogó 3.


tengeri-halfile-a-la-bordelaise2.jpg




 

Küldte: Dani

 




Az „á la bordelaise” (bordeaux-i módra) kifejezés kétféle ételkészítési módot takar: a közismertebb boros mártással készül, míg a második esetben morzsás, paradicsomos, fűszernövényes burok kerül valamilyen halra, vagy akár báránygerincre. A következő recept az utóbbi kategóriába tartozik.



Hozzávalók:


- 4-5 szelet vastagabb tengeri halfilé


- egy konzerv hámozott paradicsom


- 3-4 gerezd fokhagyma


- egy csokor petrezselyem vagy tetszőleges zöldfűszer


- 5-6 kanál zsemlemorzsa (legjobb a házi, héj nélküli zsemléből vagy toastkenyérből)


- 1 dl tejföl vagy vaj


- egy fej vöröshagyma


- száraz fehérbor



Serpenyőben egy kanál olívaolajon párold meg a nem túl finomra vágott fokhagymát fél percig (nem szabad megbarnulnia!) Adj hozzá 3-4 evőkanál finomra vágott zöldpetrezselymet. 10-20 másodpercig kislángon továbbkevergetjük. Ezután öntsd rá a paradicsomot, és addig kevergesd, amíg viszonylag egyenletesen szétfő (kb. 15 perc). Vedd le a tűzről és keverd hozzá a zsemlemorzsát és a tejfölt. Mehet bele még egy kanál fehérbor, pár csepp citromlé, só és bors. Keverd az egészet egyenletesre. (Ha végül marad a masszából, hűtőben akár egy hónapig is eláll.)



A halszeleteket sózd, borsozd, majd rakd kivajazott tepsibe / tűzálló tálba / serpenyőbe (a serpenyő nyelét tekerd be alufóliával, ha sütőbe rakod!). Körülbelül 3 mm vastagon kend rá a keveréket, szórd köré az apróra vágott hagymát és öntsd fel annyi borral, hogy a hal éppen kicsit kilógjon belőle. 15-20 percre tedd 180 ºC-os sütőbe. Akkor van kész, ha a burok teteje szép egyenletes aranybarnára sült.


 


Jó étvágyat!

Küldte: Geri

 







A Japánban található KEK laboratórium Belle kísérletében a fizikusok olyan új részecskére bukkantak, mely arra enged következtetni, hogy egyes mezonok a megszokott kettő helyett négy kvarkot tartalmaznak.Az új részecske (szinkronizált Z(4430)), mely egyike a Belle kísérletben legutóbb felfedezett mezonoknak, úgy néz ki, szembeszegül a kvarkmodellel. A kvarkmodell sikeresen írja e a hadronokat, melyek vagy mezonok (2 kvark) vagy barionok (3 kvark). Míg a 4-kvark állapotok vitatottak, jelenleg a Z(4430) nem írható le két kvark segítségével.(arXiv:0708.1790v2)

Az első emlékem az olvasással kapcsolatban: édesanyám felírta az ábécé betűit, először a nagybetűket, aztán a kicsiket négyzet alakú jegyzetpapírokra, egymás alá. Látom magam előtt, homályosan az „A, Á”-tól kezdve az összest, anyám gondosan formázott, szép írásával. Rémlik, ahogy lassanként értelmet nyertek a girbegurba vonalak, és fokozatosan megtanultam olvasni. Egy életre megfertőzött. Három éves voltam ekkor.


Ezután az óvodában én is ott legóztam a többiekkel, építettünk tornyokat, néha felráncigáltam magamra a csudaszép, kék királylányruhát, amit nem lehetett hazavinni, mert az ovié volt. De a legjobban talán a meséskönyvet szerettem lapozgatni: gyönyörű képek voltak benne- és betűk, amiket bekebelezhettem, amik hátán elhajózhattam egy varázslatos világba, amely csakis az enyém volt. Bekvártélyoztam magam a sarokba, pár párnával körülvéve, és máris máshol voltam: egy színesebb, kalandosabb, izgalmas földön.


Máig sokat olvasok. Telhetetlenül. Már főként nem mesét, de azért azt is. Emlékeztetem magam rá, hogy nem szabad elveszítenem a régi gyermeki, folyton kutató és lelkesedő kíváncsiságot a világ dolgai iránt. Hiába váltam immár felnőtté, és foglalnak le a napi gondok az egyetemen és a magánéletben, nem szabad elszürkülnöm. Nem szabad racionális és szűk látókörű emberré válnom. Ha úgy tetszik- nem szabad teljesen felnőnöm.



Nekem elsősorban ezt jelentik a könyvek. A határtalan képzelet szárnyalását, szabadságot, idegen, felfedezésre váró világokat. Szabadulást a megszokott, szürke, nehéz életből, más emberré válást. Ismeretlen élményeket, kalandokat. A betűk varázserejűek: elég felnyitnom a könyvet, jólesően fellapozni az első oldalt, szemem már issza is be őket, és bennem életre kel a történet.


Különösen örülök, ha régebben kiadott könyvet találok. A papír már kicsit megsárgult, de a kötés még mindig tart- régen mindenhez, így ehhez is jobban értettek. A lapok jellegzetes illatot árasztanak, bölcsesség és tapasztalat illatát. Mintha üzenetet kapnék a múltból. Szinte látom, ahogy mások lapozgatták előttem, szintén kíváncsian, éppúgy nevetve, rettegve vagy sírva a történeten, elmerülve egy, a képzeletük és az író által együttesen teremtett világban, ahogy most én. Ez a könyv varázsa- semmi mással nem hasonlítható össze.


Manapság, úgy mondják, „internet-forradalom” van. Rengeteg szépirodalmi alkotás, és általában véve, bármilyen írott mű megtalálható elektronikus formában. Praktikus, hiszen nem kell fákat kivágni a papírért. Nem kell többkilós könyveket cipelni. Szinte bármilyen alkotást fellelhetek a világhálón, ha kitartóan keresem. Nem is vitatom ezen előnyeit a modern olvasásnak. De hol marad az olvasás esszenciája? A lényeg, a hangulat? Az élmény, ahogy egy hideg téli estén, egy bögre gőzölgő teával, vagy forralt borral bekucorodom a kockás pléd alá, hátamat a falnak vetem, és legújabb kincsemmel a kezemben száguldok fényévekre a testemből, miközben halkan andalító zene szól? Elvész a közvetlen élmény, hogy minden porcikámmal érzékelem a könyvet: érzem a lapok illatát, ujjaimmal érintem a lapokat. Ezért semmi nem kárpótolhat.


Modern korunk a lehetőségek tárházát hordozza- de érdekes módon, ahogy szélesedik a kínálat, úgy csökken az érdeklődés. A fiatalok, a felnőttek nem olvasnak- sem írott könyvet, sem elektronikusat. Legfeljebb, ha nagyon muszáj, megnézik a televízióban a film verziót. Nehogy használni kelljen a képzeletüket. Talán már nincs is nekik.


De van remény. Látni még szép számmal könyvben elmerült embereket. Ha gyereket látok olvasni, a látvány megmelengeti a szívem. Vannak még varázslatra vágyók, szárnyaló képzeletűek, és mindig is lesznek. Varázslatra szükség van. Egyre inkább. Ezért mindig lesznek könyvek, és azokat olvasók. A könyvet nem helyettesítheti semmi. És ez így van jól.


 


-san-

Küldte: eszter

 

Életünk során sok süteményt fogyasztunk el, vannak közöttük egyszerűen elkészíthetőek és „munkásabbak”, édesek és sósak, krémesek és egyszerű „aprósütemények”. Viszont egyetlen egy sem veszi fel a versenyt a „szerelmeslevéllel” - szerintem. Fogalmam sincs, hogy honnan ered a neve ☺, viszont nagyon finom.
Így készül a tésztája:
Veszünk 15 dkg vajat, amit 15 dkg liszttel és 5 tojás sárgájával este összegyúrunk. A tésztából 32 db (ez a népmesei szám ebben a receptben) golyócskát gyúrunk, amelyeket tálcára rakunk, majd éjszakára a hűtőszekrénybe helyezzük őket. Másnap fogjuk a golyócskákat, és egyenként kinyújtjuk őket, és megtöltjük a később leírt töltelékkel. Ezután (szerelmes)levél formájúra hajtogatjuk őket. Sütőben megsütjük őket, ha elkészültek, tetejüket porcukorral hintjük meg.
A töltelék:
Kemény habot verünk fel 5 tojás fehérjéből és 20 dkg cukorból. Ezt összekeverjük 20 dkg darált dióval és 1 csomag vaníliás cukorral.

 


Küldte: Zsu


lovely_old_tree.jpg


 



http://www.artfromtheheart.nl

Forrás: http://tinyurl.com/zrnlcv7
A hír egészen friss.
Az OM honlapján is megtekinthető. Ismét csökken a kötelező Fizika órák száma a középiskolákban. Az első pillanatban „felhorgadó” negatív indulatok csillapodtával (hiszen mindenki a maga tudását hiszi fontosnak) próbáljuk higgadt logikával megfejteni a közoktatási rendszerünkben kifejlődő áramlatoknak imént említett (minket is érintő) vonulatát.
A Fotókör ötlete nagyon messzire nyúlik vissza. Egyszer régen, pár lelkes kollégista úgy gondolta, jó lenne fényképeket készíteni, és csináltak egy ilyen kört. Akkoriban még a szobában hívtak elő, és a száradó képek alatt aludtak. Talán sokatoknak furcsának tűnik ez a hozzáállás, mégis mutatja az elhivatottságot. Szóval ezek a fiatalok borzasztóan élvezték a dolgot. Még a diára is rákaptak a végén. Hamarosan lett egy külön sötétszobájuk is. Ez ma a B108. Ahogy az évek múltak, változtak az emberek is, és a kezdeti lendület alább hagyott. Meg kellett házasodni, gyereket kellett csinálni, és minden nap munkába kellett menni. Mire én körvezető lettem hárman maradtunk a körben. Gyakorlatilag a nulláról kellett kezdeni a dolgot. Mivel én is hasonló helyzetbe jutottam, egy év után átadtam a körvezetőséget Fábián Zsuzsának, aki később más jeles élmunkások segítségével a mai dicső állapotba jutatta a Kört. Röviden ez a mese a Fotókörről. A lényeg persze ma sem változott. Olyan emberek vannak itt akik szeretnek fotózni, szeretik a képeiket megmutatni.
Ma a tagok részére több lehetőség is kínálkozik a kibontakozásra. Egyrészt van egy normálisan felszerelt sötétszoba, a labor. Itt fekete-fehér filmeket lehet előhívni, és meg lehet tanulni a hagyományos, analóg fekete-fehér technika alapjait. Ez kézzel fogható konkrét alkotómunkát jelent, másrészt meg sötét van. A másik lehetőség a digitális technika alapjainak elsajátítása. Sikeres kollégiumi köri pályázatunkból ebben az évben vettünk egy Nikon D70 típusú digitális fényképezőgépet. Ha valakinek ez nem mond semmit, elárulom, nem véletlenül írtam, hogy fényképezőgép. Az említett géppel mindent meg lehet csinálni, amit egy hasonló kategóriás analóg géptől elvár az ember. Éppen ezért a kezelése sem triviális, meg kell tanulni. Hosszú távú, értékteremtő eszköznek szántuk. Utómunka nélkül persze egyik digitális kamera sem ér sem-mit, ezért a tagok számára lehetőség van egy nagyteljesítményű PC használatára is.
Eddig a horizontális irányról, a múltról és a high-tech jelenről beszéltem. A vertikális irány az, amit a munkáinkban láttok. Bár a felosztás önkényes mégsem akarok alá-fölérendeltséget sugallni. Mindegyik rész ugyan olyan fontos, csak én szeretem, ha rendben vannak a dolgok. Alul vannak a rendezvényfotózások. Alul, bár az egyik legnehezebb műfaj, egylövetű, csípőből kell tüzelni, pont mint az újságszerkesztés. Nagyon sok tapasztalat kell hozzá. A tagoknak ezért lehetőségük van a Karok rendezvényeire elmenni, és ott a D70s-sel és a hozzá tartozó vakuval képeket készíteni. Megfelelő elő-készítés után ezek a képek kerülnek fel a Kör honlapjának galériájába. A 2007-es Kolimpia óta minden nagyobb rendezvényen résztvettünk és fotóztunk.
Felül vannak a művészi ihletésű alkotások. Önmagukért, mert szépek. Ezekből a képekből általában kiállításokat szervezünk, ennek kapcsán meg lehet tanulni, hogyan kell embereket összeszervezni, meghírdetni valamit. Hogyan kell képeket ízlésesen kartonra ragasztani, és elhelyezni a kiállítótérként szolgáló folyosón, és hogy hogyan kell a megvilágítást hozzáilleszteni.
Eddigi munkáinkat a Fotókör galériájában láthatjátok a következő címen: fkgallery.wigner.bme.hu. Honlapunkon, a fotokor.wigner.bme.hu-n a Körrel kapcsolatos aktuális információkat ill. pályázatokat találjátok meg. Kellemes böngészést kívánunk, és várunk minden érdeklődőt a Fotókörbe.

fotokor@wigner.bme.hu

- htom-
Nagy megtiszteltetés a BME TTK önálló kari lapjának az első számába publikálni. Különösen egy, a szívemhez közel álló dologról, a Magyar Fizikushallgatók Egyesülete Mérnök-fizikus Helyi Bizottságáról (Mafihe-MFHB). Ez a kis lelkes helyi csapat mit is tesz, mit tervez, ill. a hozzá köthető nagy egyesület mit csinál éppen, vagy egyáltalán? Hát ezt mondom el Nektek, kedves Olvasók.
Honnan is kezdjem? Talán onnan, hogy az országos és a helyi tisztújításokkal kezdődött a tanév, ahogy mindig, rendesen.
Nagyon tömören vázolom, amit már a Mafigye-lőben olvashattatok. Gillemot Katalin Andrea személyében újra MFHB-s elnöke van a Mafihének. Az országos elnökségben dolgozik már második éve Tóth Bálint és az új Mafigyelő főszerkesztő Bojtos István Péter. Az átvezetést az országos és a helyi rész között két ember jelenti, akiknek mindkét szinten dolgozniuk kell: az MFHB-nak a Mafihe Nemzeti Bizottságba delegált tagja, aki Klujber Gergely és az Ellenőrző Bizottságba delegált tag, aki jómagam vagyok. Helyi szinten az elnök Matulik Gábor, titkár Balogh Zoltán, gazdasági felelős Klujber Gergely, programfelelős Csajbók Viktória, tájékoztatási felelős Farkas István, számítástechnikai felelős Lukács Péter lett, aki számíthat Nagy Viktor és Papp Gergely hathatós segítségére is.
Most már látjátok kis csapatunkat. Nézzük mit tettünk eddig az idén! A tanévet elég jól kezdtük, hiszen átvettük a vezetést az MFHB-EHB (ELTE Helyi Bizottság) számháborúk történetében először. Tizenkettedik alkalomra sikerült. Aztán jött az országos közgyűlés, amin elég kevesen voltunk, majd meghirdettük a saját taggyűlésünket egy előadással egybekötve, ami kb. hatvan embert mozgatott meg. Amerikából, a Princeton University Közgazdaságtan Tanszékéről sikerült egy 2003-ban diplomázott mérnök-fizikust hazacsalogatni. Zawadowski Ádám gazadaságfizikáról tartott egy kiváló előadást. Igen, ő a Fizikai Intézet alapító igazgatójának, Zawadowski Alfréd professzor úrnak a fia.
Még ezen a héten volt a FiVe, azaz a Fizika Verseny, amit hagyományosan az SZHB, azaz a Szegedi Helyi Bizottság szervez. Örülünk, hogy képviseltettük magunkat, de reméljük jövőre azért többen vesznek részt tőlünk rajta. A következő országosan meghirdetett, de inkább EHB-s program a TDK-hétvége, ami az idén Pécsett volt. A hirdetés szerint az I., a II. és a III. évfolyamnak ajánlották inkább, mivel arról szól a dolog, hogy azok a tanárok, akiknek van TDK-dolgozat formájában esetlegesen kidolgozható témája, azok tartanak előadást a munkájukról, a csoportról, ahol dolgoznak és természetesen az adott témáról. A rendezvényen az EHB-n kívül csak mi képviseltettük magunkat egy lelkes, csupa elsősökből álló különítménnyel. Alig telt el pár nap és jött a brutálproblémamegoldó Ortvay Rudolf Fizika Verseny, melyre egy hét állt a versenyzők rendelkezésére. Sajnos, az eltéseknek annyi előnye volt, hogy nekik akkor őszi szünetük volt, de az idén ez csak három nap előnyt jelentett. Eredményhirdetés a Fiziqs Mikulással egybekötve, december 6-án lesz az ELTE-n. Megint aludtunk pár napot és az őszi közgyűlés óta az első NB-ülést az elnök Debrecenbe hívta össze, amit összekötöttünk kutatóintézet-látogatással, esti kocsmázással.
Természetesen mindeközben zajlanak a megbeszélések országos és helyi szinten is. Elnökségik, HB-ülések, vagy spontán egyeztetések szüntelenül. A közeljövőben, azaz december 7-9-ig tervezünk egy budapesti hétvégét, amit annak örömére rendezünk, hogy a debreceni NB-s hétvége nagyon megtetszett az ottaniaknak és egy hasonlót átélnének az anyaintézményüktől távolabb is. Így hát lesz kutatóintézet-látogatás, korcsolyázás a jégen, két buli és talán egyéb meglepetés is. Erre bíztatok mindenkit, hogy jöjjön, mert jó dolog megismerkedni az ország többi részében tanuló fizikuspalántákkal, miközben a szakma és a jókedv is előtérbe kerül.
A másik folyamatában zajló dolog a CERN-túra. Egyszer mindenkinek el kell mennie CERN-be, azaz az Európai Nukleáris Kutatási Egyesületbe, ami Európa legnagyobb részecskegyorsító gyűrűje: 27 km a kerülete. A kirándulás 2008. február 27. és március 2. között lesz és több kutatóintézet meg-látogatását is tartalmazza, genfi városnézéssel. A többi országos programról majd később, most nézzük a helyi mozgolódást!
Jelenleg a HB a promóciós anyagainak újratermelésén dolgozik, azaz lehet újra pólót rendelni és lesznek új bögréink is, hovatovább egyéb extrém ruhadarabokra (zokni, top, …) is lehet majd kérni a szokásos ábrákat.
Már tervezgetjük a tavaszi Előadássorozatunkat, a SZAK7-et, a MOEV-et (Mafihe Országos Előa-dói Verseny) és új MFHB-s programokkal is előrukkolunk.
A lényeg, hogy figyeljétek a levlistákat és a faliújságokat az itt nem részletezett infókért. Addig is ajánlom a honlapjainkat:
http://mafihe.hu,
http://mfhb.wigner.bme.hu.
Kérdéseitekkel bátran forduljatok hozzánk a mafihe@wigner.bme.hu címen.

Karácsonyi József Sándor
Mafihe-MFHB
Newer Posts Older Posts Home

Kövess minket a Facebookon is!

Pikkász


Népszerű Írásaink

  • Hol fogok dolgozni!?
    Az egyetemi nyíltnapon mindenki hallhatta, hogy fizikusként és matematikusként szinte bárhol dolgozhat. Talán az évek során hall az ember ...
  • „Fricskanyitogató” - Orosz László (BME TTK Fizika Tanszék) jegyzete
    Forrás: http://tinyurl.com/zrnlcv7 A hír egészen friss. Az OM honlapján is megtekinthető. Ismét csökken a kötelező Fizika órák száma ...
  • Garbó - avagy ruhatörténelem
    Forrás: http://tinyurl.com/hyw9huy „ A divat azok utánzása, akik különbözni akarnak azoktól, akik semmiben sem különböznek egymástól.”(...
  • Molekuláris gasztronómia – avagy a fizikus a konyhában
    Forrás: http://tinyurl.com/hoemehv Szerintem nem tévedek nagyot, ha feltételezem, a címet olvasva senki sem fogja tudni, miről is szól ...
  • Krisztián Dávid Interjú
    Szabados Dóra: Hogyan indult el a fiatal Krisztián Dávid a természettudományos pályán? Krisztián Dávid: Már általános iskolában indultam ...

Blog Archivum

  • ►  2019 (6)
    • ►  May (2)
    • ►  March (2)
    • ►  February (2)
  • ►  2018 (1)
    • ►  January (1)
  • ►  2017 (19)
    • ►  June (2)
    • ►  April (13)
    • ►  March (1)
    • ►  February (1)
    • ►  January (2)
  • ►  2016 (10)
    • ►  November (1)
    • ►  October (1)
    • ►  September (1)
    • ►  August (1)
    • ►  June (5)
    • ►  March (1)
  • ►  2015 (13)
    • ►  December (4)
    • ►  October (2)
    • ►  July (1)
    • ►  June (2)
    • ►  May (2)
    • ►  April (2)
  • ►  2014 (3)
    • ►  November (1)
    • ►  May (1)
    • ►  March (1)
  • ►  2013 (7)
    • ►  December (1)
    • ►  October (1)
    • ►  June (1)
    • ►  May (2)
    • ►  April (1)
    • ►  March (1)
  • ►  2012 (12)
    • ►  December (1)
    • ►  October (1)
    • ►  August (1)
    • ►  June (3)
    • ►  May (2)
    • ►  April (3)
    • ►  March (1)
  • ►  2011 (5)
    • ►  December (1)
    • ►  October (1)
    • ►  September (1)
    • ►  May (1)
    • ►  March (1)
  • ►  2010 (5)
    • ►  December (2)
    • ►  November (1)
    • ►  May (1)
    • ►  March (1)
  • ►  2009 (8)
    • ►  December (3)
    • ►  October (1)
    • ►  May (2)
    • ►  March (2)
  • ▼  2008 (58)
    • ►  December (1)
    • ►  October (1)
    • ►  September (1)
    • ►  May (5)
    • ►  April (13)
    • ►  March (11)
    • ►  February (2)
    • ▼  January (24)
      • Rejtvény 2-4.
      • Idézet - Eleanor Porter: Az élet játéka
      • Szigorlat
      • Idézet: Frank Herbert
      • Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret
      • Öt meccs óta veretlen a GTK-TTK kari kosárcsapat
      • Ausführliches Lehrbuch der Arithmetik und Algebra ...
      • Menekülés a sötétségbe
      • Dujúszpíkinglis?
      • UFO
      • Yours Truly 2008
      • Reaktorleállás késlelteti az orvosi vizsgálatokat
      • Felfedezték a világ eddigi legnagyobb fekete lyukát
      • Az az egy tucat
      • A géppuskalábú lány. Best in Texas
      • Nem vagyok egy Grabowski
      • Tengeri halfilé á la bordelaise
      • Új részecskére találtak Japánban
      • Kézzel fogható varázslat
      • Szerelmeslevél
      • “Old tree”
      • „Fricskanyitogató” - Orosz László (BME TTK Fizika ...
      • Lencsén innen,…
      • Őszi munka, tavaszi tervek, avagy nem tétlenkedik ...
  • ►  2007 (47)
    • ►  December (28)
    • ►  November (17)
    • ►  September (2)
Powered by Blogger.

Hibaelhárítás

Ha az oldalon elírást, rosszul feltüntetett szerzőt vagy egyéb hibát találsz írj az oldal karbantartójának a bekesi.anna11@gmail.com email-címre!
Copyright © 2015 PikkÁsz

Created By ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates