Először is kezdjük azzal, hogy az alvás fontos, még akkor is, ha azt mondjuk, hogy „elég az a 3-4 óra”. Sajnos ez egy, az egyetemisták nagy százalékát érintő, probléma. Valószínűleg van megoldás erre is, de biztos vagyok benne, hogy egyetemistatársaink csupán minimális százalékának sikerül úgy beosztania az idejét, hogy mindennap nyugodtan, időben ágyba kerülve megaludja azt a bizonyos 8 órát.
Az alvástípus fajspecifikus tulajdonság. Abba, hogy milyen élőlény mennyit és milyen gyakran alszik, nagy beleszólása van a különböző ökológiai tényezőknek. Általánosságban elmondható, hogy a növényevő egyedek többször és kevesebbet alszanak, míg a ragadozók inkább hosszabb időtartamokra hunyják le a szemüket. Ennek az oka, hogy a zsákmányállatoknak biztonságosabb adott időközönként felkelni és elmászkálni, élelmet keresni, mint hosszú órákon át egyhelyben, mozdulatlanul, sebezhetően aludni. Továbbá a táplálékuk tápanyagtartalma is sokkal kisebb, mint egy ragadozóé, ezért gyakrabban is kell élelmet keresniük. Ezzel ellentétben a ragadozóknak kevesebb okuk van a félelemre, és miután a vadászat is elég sok energiába kerül, fölöslegesen nem erőltetik meg magukat. Egy érdekes alvási metódus még a delfinekre, krokodilokra, illetve egyes madarakra jellemző, a váltott agyféltekés alvás, amelynek motivációja a folytonos figyelem szükségessége. A delfinek például nem tudnának teljes agyukkal aludni a víz alatt, mert emlősök lévén megfulladnának. A felnőtt embernél javasolt 8 óra nem feltétlenül jellemző a többi emberszabásúra. Ezt az evolúció hozta magával: a biztonság és a mindenevő életmód.
Az alvás nem csupán a regenerálódásban, feltöltődésben játszik szerepet, hanem lehetőséget ad az álmodásra, ami nem csak (jobb esetben) kellemes, hanem kifejezetten hasznos is számunkra. Az alvás több fázisból épül fel, és ezek a fázisok ismétlődnek bizonyos időközönként. Vannak az úgy nevezett REM (Rapid Eye Movement) és NREM (non-REM) fázisok. A fázisok sorrendje mindig fix, és ahogy haladunk az első fázistól, egyre jobban alszunk, az agyhullámok egyre kisebb frekvenciájúak és egyre nagyobb amplitúdójúak lesznek, míg elérünk a 4. fázisba, a mély alvásba. A mély alvást követi a REM fázis, ami hihetetlenül aktív, ugyanis ilyenkor álmodunk. Az álmokban feldolgozzuk a minket ért benyomásokat. Habár általában az álomképek összefüggéstelennek, sokszor zavartnak tűnnek, utólag mégis kimutatható a jótékony hatásuk. Rengeteg kísérletet végeztek el ezzel kapcsolatban. Például feladnak valamilyen megoldandó feladatot (pl.: jusson ki egy virtuális labirintusból), majd elküldik az alanyok egy részét aludni, a másik része pedig ébren vár.
Miután az alvás létszükségletünk, ennek hiánya súlyos problémákhoz vezethet. Akár egy éjszakányi alvásmegvonás is produkálhat látványos pszichés és fizikai deformitásokat, mint például a lelassult reflexek és fájó ízületek. Van, akinél az alvásmegvonás azt eredményezi, hogy hihetetlenül lelassul, szinte használhatatlannak érzi magát; van azonban olyan is, akiből teljesen mást hoz ki: pörög, tele van energiával és majd kicsattan. Egyik szélsőség sem egészséges. Hosszútávon az alvás hiánya depresszióhoz, illetve más pszichés betegségek kialakulásához is vezethet. Ezek a tünetek akkor is jelentkezhetnek, hogyha magunkra erőltetünk egy olyan napi ritmust, ami a számunkra természetestől eltérő. Az embereket egy skálán két véglet közé lehet felsorakoztatni. Vannak a pacsirták, akik korán fekszenek, korán kelnek, illetve a baglyok, akik későn fekszenek és később is kelnének. Ezek a problémák főleg az utóbbi társaságot érintik. Kellemetlen még, hogy bár ez is eltérő személyenként, de mindenkinek van egy életszakasza, amikor inkább bagoly, mint pacsirta. Ez a tinédzserkornál, a hormonális hatások miatt alakul ki, és változó ideig fennáll (huszonéves korban még mindig), majd a munka, család és egyéb körülmények hatására visszatér a pacsirta életmódhoz, ahonnan kisgyerekként indult.
Pszichés betegségek is okozhatnak különböző alvászavarokat, mint például az insomnia (álmatlanság), melynek legfőbb oka a depresszió. Vannak olyanok, amelyeknek eredetét még nem tudják biztosan, egy szintig örökölhető, de a körülmények is erősen befolyásolhatják. Ilyenek például a narkolepszia (folyamatos álmosságérzet, a REM- fázis soron kívüli betörése az éber agyműködésbe), illetve az alvajárás. Utóbbi egy olyan érdekes jelenség, amikor az izomtónusok REM fázis alatt valamiért nem szűnnek meg, ezért a gondolatokhoz a mozdulatok is legenerálódnak. Ilyenkor általában a megszokott, napi rutinhoz tartozó cselekvések jelennek meg, de vannak súlyosabb esetek is. Előfordult olyan, hogy valaki álmában beült az autóba, és szépen elkocsikázgatott valahova; de olyan is történt már, hogy valaki gyilkosságot követett el.
Sokan az alvási problémáikkal olyan gyógyszerekhez nyúlnak, mint a különböző altatók, amik ugyan gyorsabban elaltatnak, de bizonyos alvási fázisokat nem hagynak érvényesülni, ebből adódóan hosszú távon csak rontanak a helyzeten. Előnyösebb a zavart okozó problémát megkeresni és azt kezelni. Például depresszióra kedélyjavító gyógyszert szedni, ami az alapbetegség megszüntetésével, enyhítésével az általa okozott problémákat is korrigálja; esetleg keressünk fel egy pszichológust, hátha érzelmi eredetű problémák állnak a háttérben, amelyek kellő odafigyeléssel megoldhatók. De tulajdonképpen néha az is elég lehet, ha sikerül egy egészséges napi ritmust kialakítani.
Forrás:
Simon Péter előadása
Schmidt Beáta
Ez a cikk a PikkÁsz 2017 tavaszi száméban jelent meg.
No comments:
Post a Comment