Bár még csak a bolondos április utolsó napjai telnek-múlnak, hamarosan elérkezik a május. Május első vasárnapján pedig az Anyák napja. Az Egyesült Államokban 1914-ben lett hivatalos ünnep a philapelphiai Anna M. Jarvis kezdeményezésére. A hölgynek rengeteg idejébe és fáradtságába telt, mire ezt elérte. Ám hasonlóan a Valentin-naphoz, már az elismertséghez vezető út első állomásain jöttek a virágkereskedők, az édesség-reklámok, drágábbnál drágább ajándékok, s e szép kezdeményezés hamarosan elüzletiesedett. Hazánkban először 1925-ben ünnepelték először az Anyák napját, Mária-ünneppel egybekapcsolva, hiszen jól tudjuk, hogy Szent István az ő anyai oltalmába ajánlotta hazánkat.
Az ünnep újkeletűnek, a huszadik század vívmányának tűnhet, de nem így van. Az ókorban a görögök körében nagy kultusza volt Rheának, az istenek anyjának. Vagy gondoljunk a különböző anyasággal összefüggő fogalmakat „megszemélyesítő” istennőkre, mint például Déméter, Héra, Hesztia voltak. „Mert már az ókori görögök is” – ahogyan azt mondani szoktuk. Angliában az 1600-as években a húsvétot követően (húsvét után négy héttel) ünnepelték az anyaságot. Ekkor még a szolgálók is „szabadnapot” kaptak és hazatérhettek édesanyjukhoz. Az Egyesült Királyságban megmaradt az Anyák napja húsvéthoz rendeltsége és vallásos jellege, míg a legtöbb ország teljesen más időpontban, de leggyakrabban májusban ünnepli az édesanyákat.
Elöljáróban Mécs László gyönyörű költeménye hangoljon rá minket az ünneplésre.
Anyák napi vers
A királyfi három bánata
Amikor születtem nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előre követnek.
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előre követnek.
Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni.
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni.
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam.
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
Mécs László
-eszter-
No comments:
Post a Comment