Közeleg a tavasz, a madárcsicsergős-hormontombolásos…De ami máris a nyakunkon van, az az újabb szorgalmi időszak. Na, ki van már túl az első zéhán? …Egy szó, mint száz, a „napi tíz-húsz órában zombiként tanulok”-üzemmódot felváltotta a reggel hétkor (na jó, nyolckor) kelős, suliba járós, órákon figyelni próbálós verzió. Aztán persze ki-ki lazít a maga módján a nap 24 órájából fennmaradó időben. Nagyokat sétálni a Margitszigeten még nem annyira jó buli, azt majd egy-két hónappal később. De amit lehet, mégpedig minden évszakban lelkesen és fáradhatatlanul, az az úgynevezett „kultúúúrált szórakozás”. Na jó, nem kell hülyén nézni: nem azt mondom, hogy teljes puccban vágódj be egy operára, vagy hogy ebben a minutumban irány egy kiállítás (bár ha vevő vagy az ilyenekre is, az csúcs)! Sokkal egyszerűbb, mégis elemi fontosságú dolgokra gondolok, ami segít kis időre kiszakadni a mindennapokból, a megszokott életedből.
Elmesélek valamit, hátha akkor jobban megértesz.
Valószínűleg hasonlóan élek, mint a legtöbb TTK-s. Felkelek reggel (nagyjából a harmadik próbálkozásra sikerül is), félálomban magamra rángatom a ruhám, füzetek-kaja a táskába, négyeshatos, előadásokon ülök érdeklődve (jó esetben), ebéd a Stoczin, esetleg egyetem/2. felvonás, aztán haza, kis lazítás, utána pedig tanulok (majdnem mindig), vagy valami kevéssé hasznos tevékenységgel töltöm az időm (sajna nem ritkán), végül ágyba zuhanok- another day. Teljes terhelés alatt, gyakran szinte gépiesen lököm magam előre, napról napra.
Néhány hetente azonban megáll pár percre a mókuskerék. Lelassítok, és körbenézek pislogva, mint aki nem tudja, hol van: Mi ez most? Miért is…? Valami, ami az addigi hajszában eszembe sem jutott, hiányozni kezd. Fájó, keserédes érzés, mint a viszonzatlan szerelem: nem tudom, mi lelt, megfogalmazni nehéz, hogy mi kéne. Olyan üresség, olyan hiányérzet, mint az éhség - a lelkem éhezik.
Van, amit nem lehet akárhogy átélni. Van, amit nem ad meg a fékeveszett bulizás, a számítógépes játékok, vagy akár a testedet átmozgató sport, bár fontos a laza szórakozás, a gőz kieresztése is, nem tagadom. De te is érezted már, ugye, amikor a lelked, szellemed sóvárog „táplálék” után? Kell azt ecsetelnem, mennyire magába tud szippantani egy érdekfeszítő könyv? Hogy fel tudja kavarni a szürke mindennapokhoz idomult bágyadt érzelmeket egy szenvedélyes zene? Hogy mire képes egy jó színházi produkció? Van egyáltalán bárki, aki még soha egyszer nem élte át azt a sokkoló, szinte arcul csapó élményt, amikor valami fentiekhez hasonló után szinte álomból ébredve, tisztuló szemekkel és szívvel mintha egy másik bolygóról térne vissza a testébe, megszabadulva egy adag tehertől, stressztől, nyomasztó gondolattól?
A kérdés költői. Merem remélni, hogy tudod, miről beszélek. Egy Verdi-est vagy hangverseny a MűPában, netán a Yamato fergeteges dobőrülete? A Katona egy ütős darabja? Egy szerelmes regény, netán egy sci-fi (vagy a kettő keveréke)? Csöndes rajzolás, festegetés, hímzés vagy barkácsolás: alkotás a két kezeddel? Magadba mélyülős, elmerülős séta valahol a természetben, egyedül a gondolataiddal? Az, hogy konkrétan mi hozza el neked a megtisztulást, ha szükséged van rá, voltaképp lényegtelen. De kell, hiszem, hogy KELL minden embernek időről időre egy kis magasabbrendű, emelkedettebb kikapcs.
Valaki, nálam összehasonlíthatatlanul bölcsebb, azt mondta: „Nem csak kenyérrel él az ember.” Igazat szólt. Úgy gondolom, többek között ettől ember az ember: nem csak ételre-italra, vagy szellemi kihívásra, hanem lelki táplálékra is szüksége van ahhoz, hogy teljes értékű életet éljen.
Lehetséges, hogy már olyan régóta nem jut időd, energiád ilyen „fölösleges butaságokkal” törődni, hogy nem is érzed már a hiányt, nem érted, miről is hadoválok. Túl veszélyes. Ne juss el idáig. Szakíts rá időt, és találd meg azt az élményt, tevékenységet, ami közel áll hozzád. Ne keress kibúvókat, ez nem pénzkérdés. Még csak nem is időkérdés, hisz meglátod, az a néhány óra, amit magadra fordítasz, megtérül: teljesen felfrissülve térsz vissza az életedhez. Őszintén: órákat töltesz a gép előtt, vagy edzőteremben izzadva, odafigyelsz arra, hogy egészségesen és ne hízlalóan táplálkozz (ha lány vagy, szinte biztos), mindennap lemosod magadról a port, igényesen öltözködsz, és még vagy ezer dologgal törődsz, hogy jól nézz ki. Bár nem látható, a bensőd is igényli ezt az odafigyelést. Ha már rájöttél erre: nagyszerű, ne is feledkezz meg róla. Ha még nem, és talán kicsit gúnyosan, kicsit értetlenül - és titkolt zavarban - nevetsz a nagy szavakon, legalább próbáld meg. Menni fog, lefogadom, hogy megtalálod a „kultúrOFF” hozzád passzoló formáját. Kicsit máshol lenni, kicsit másnak lenni, rövid időre valami különlegesben részesülni. Csodát fog tenni. Ígérem.
san
No comments:
Post a Comment