 |
| Kép forrása: http://www.haon.hu/2015/11/kep2.jpg |
Egyik szerkesztőtársam azt javasolta, hogy a címlapunkkal reflektáljunk a párizsi eseményekre. Ebben a vezércikkben is ezt fogom tenni. Az európai közösségnek, s annak részeként nekünk is két feladatunk van. Az egyik nyilvánvaló: véget vetni a terrorista támadásoknak, de a másik kevésbé magától értetődő.
Amellett fogok érvelni, hogy statisztikai és morális alapon
is helyes legyűrni a félelmet.
A KSH adatai szerint az elmúlt években évente 700-an haltak
meg közúti balesetben csak Magyarországon, az EU-ban pedig 25 000-en. Az
európai terrortámadásoknak 144 áldozata volt 2015-ben, míg az EU lakossága
csaknem félmilliárd fő. Autóbalesetben 170-szer több esélyünk van meghalni,
mint terrortámadásban. A terrortámadások megrendítőek, egyszerre, ugyanazon a
helyen sok áldozatot követelnek. Ez azonban nem növeli a statisztikailag
megállapítható, individuális veszélyeket például itthon. Gyakorlatilag esélyünk
sincsen terrortámadás áldozatává válni. Nincsen okunk félelemből lemondani egy
utazást, vagy egy repülést.
Úgy vélem, morálisan is helyes, ha legyőzzük félelmünket. A
félelem nagy károkat okoz, indokolatlan bizalmatlanságot, gyűlöletet szül. Az
elszabadult gyűlölet áldozatai gyakran éppen az ártatlanok. A félelem rombolja
a kohéziót, szabadságukról való önkéntes lemondásra készteti a feleket. Ha
éppen ez a terrortámadások célja, akkor a terrorral úgy szállhatunk szembe a
legbátrabban, ha nem engedjük magunkat megfélemlíteni. A párizsiakkal úgy vállalhatunk
szolidaritást, ha ellenállunk a terrorizmusnak, ezt pedig mi a Műegyetemen úgy
valósíthatjuk meg, ha nem engedjük magunkat terrorizálni, higgadtak és erősek
maradunk, józanul mérlegeljük az okokat és a következményeket.
A párizsi terrortámadással nagyjából egy időben Bejrútot is
megtámadták. Két héttel a támadás előtt pedig lezuhant egy orosz repülőgép, szintén
terrorcselekmény következtében. Bár itthon Párizs vált szimbolikussá, de
teljesen egyértelmű, hogy minden terrorcselekményt ugyanazzal az elutasítással
és az áldozatok iránt érzett ugyanolyan együttérzéssel kell fogadni: bárhol,
bármikor is történjen ilyen támadás védtelen civilek ellen. Az együttélés
eszközei a párbeszéd és az egymás felé fordulás kellene legyen, nem a fegyverek
és az elutasítás. Ezt szeretnénk kifejezni a címlapunkkal.
Bunth Gergely
Forrás:
No comments:
Post a Comment