Küldte: andris
***6-6 szavanként egy-egy kakukktojás keresendő***
1. )
LEP
ÁGNES
ÁKOS
ÁMOR
ANNA
OTTÓ
ULRIK
KÖT
KÖRET
SEREG
KÖNYÉK
VIZSLA
A BME TTK karilapja
Küldte: andris
***6-6 szavanként egy-egy kakukktojás keresendő***
1. )
LEP
ÁGNES
ÁKOS
ÁMOR
ANNA
OTTÓ
ULRIK
KÖT
KÖRET
SEREG
KÖNYÉK
VIZSLA
"Pollyanna összeráncolt homlokkal gondolkodott. - Igaza van, Nancy - jelentette ki végül. Játszottam, de nem is vettem észre, hogy játszom. Az ember, ha belejön, sokszor van vele így. Annyira megszoktam már, hogy mindig keresek valamit, aminek örülhetek. És higgye el, legtöbbször sikerül is. Csak éppen türelem kell hozzá."
- folytatás februárban -
Kedves Olvasók!
Szeretném bemutatni a két kar egyik utolsó teljesen közös „szervezetét”: a kosárlabdacsapatot. Ebben a szezonban két bajnokságban indultunk el: a tavalyi tanévben először kiírt kari bajnokság idén is folytatódott, valamint a tavaszi gyenge szereplés miatt sajnos az egyetemek közti Universitas bajnokság C csoportjában (A a legerősebb, E a leggyengébb) kellett folytatnunk a küzdelmet. Az eredmények – mint azt a cím is mutatja – egyre biztatóbbak.
A csapat újjászervezése a szezon kezdetén nehezen indult, gyakorlatilag úgy nézett ki, hogy a csapat megszűnik. A gólyatáborban Zsigmond Szilárd megkért, hogy vegyem át a csapat menedzselését, amit elvállaltam. Az ezzel járó teendőkkel nem untatnék senkit, helyette a meccsekről írnék.
A kari bajnokságban hét csapat vesz részt (minden kar önálló csapattal, kivéve mi), a mérkőzések minden hétfőn 21.00-kor kezdődnek/kezdődtek a Hauszmann utcai Gabányi sportcsarnokban. Itt elég színvonalas mérkőzések zajlanak - sajnos néha nem túlságosan színvonalas játékvezetés mellett J -, a résztvevő csapatok hatalmas presztízskérdést csinálnak a bajnokságból. Itt az első négy elvesztett mérkőzés után az Építészek (papírforma) és a Közlekkar (bravúr) elleni találkozókat sikerült behúznunk. Ez utóbbi siker mutatja a csapat erejét: az erre a mérkőzésre minden jegyzett Közlekes játékos eljött, így az Universitas B-liga jelenleg 2. helyen álló csapatát (a Közlek Henger találkozóival ütközött a kari bajnokság számukra) sikerült megvernünk.
Az Universitas bajnokság C ligájában elmondhatatlanul gyenge kezdés (0-13 az első meccs első negyedében, majd 30-29-re (!) megnyert mérkőzés) után szépen összeállt a csapat, és jöttek a győzelmek is. Többször is vert helyzetből álltunk fel a szezon közben, azonban az utolsó meccseken már csak a különbség volt a kérdés többnyire, a győztes csapat nem. A végeredmény: a BME GTK-TTK megnyerte a C-ligát, és feljutott a B-be, ahova egy győzelmet viszünk, hiszen a másik feljutó csapatot simán megvertük. A tavaszi fordulóban már a B-ligában kell bizonyítanunk, ahol minden mérkőzés duplán fog számítani – ha Kőhalmi Bazsi ráér majd, és a Versenybizottság is jóváhagyja szereplését, akkor vele megerősödve komoly meglepetést is okozhatunk (NB1-es kerettag játékosok csak külön engedéllyel szerepelhetnek).
Amiért pedig ez a cikk íródott: szeretettel várunk mindenkit a csapat mérkőzéseire! A tavaszi szezon az Universitasban február 17-én vasárnap 21.30-kor kezdődik, és március 16. ill. 23-a kivételével ugyanebben az időpontban egészen április 27-éig tart. A kari bajnokság első meccse a Villany ellen febr. 18-án hétfőn 21.00-kor esedékes, és ezután március 31-éig (24-e kivételével) minden hétfőn ugyanebben az időpontban játszunk. A helyszín mindkét esetben a Hauszmann utcai csarnok, a mérkőzésekre BME-s diákkal ingyenes a belépés – igaz anélkül is, tehát külsősöket is hozhattok J. Utolsó mérkőzésünkre már 10 szurkoló volt kíváncsi, akik piros-fehér pom-pommal és dobbal teremtettek igazi meccshangulatot.
Gyertek ti is szurkolni a csapatnak, hajrá GTK-TTK!
Üdvözlettel: Molnár Kristóf („játékos-edző”)
Küldte: Áron
12 Angry Men (12 dühös ember)
Egy klasszikus filmről is írok. Sokat gondolkodtam, hogy melyik legyen az. Első ötletem volt ez. És miután napokig meddőn gondolkodtam, visszanyúltam az első gondolathoz.
Először is milyen film ez? Előre bocsátom, van benne gyilkosság. De a történet nem itt kezdődik. Hanem később. Jóval a gyilkosság után. Egy apagyilkossággal megvádolt mexikói gyerek tárgyalásának esküdtei a szereplők. A helyszín pár képkockát eltekintve egy bírósági szoba, ahol megvitatják, bűnös-e. Látszólag minden ellene vall. Nincs kérdés. Egy esküdt csak, aki kételkedik. És innen indul a bonyodalom.
Próbálja meggyőzni társait, hogy legalább gondolkozzanak rajta. Bár ő sem tudja, hogy igaza van-e vagy nincs, de úgy véli meg kell adni az utolsó esélyt a fiúnak. És elindul a lánc.
Jól megfigyelhető a történelem órán a francia forradalomból tanult jelenség: a két véglet párt, akik meg vannak győződve az igazukról, és a mocsár, akit egy-egy szólam hirtelen a véleményében megfordít. Mindenki magára ismerhet egy szereplőben.
A törénet végig hihetetlenül izgalmas, végig leköti a nézőt. Pedig mondom, nincs benne semmilyen speciális effekt. Csak a történet képes erre.
Küldte: Áron
Grindhouse: Planet Terror (Terrorbolygó)
Robert Roudriguezt akkor szerettem meg, mikor megnéztem a Desperadót. Azóta különös figyelemmel tekintem a filmjeit. Írhatnék a Sin Cityről, az Alkonyattól pirkadatigról, vagy a kevésbé népszerű Kémkölykökről is, de a Terrorbolygó apropóját a közelgő hazai DVD megjelenése adja.
A film egy hagyományos zombis, világvégés, újrakezdős, szerelmes film... lehetne. Ilyen alapanyagból gyúrható lenne egy nagy film is, nagy költségvetéssel, pár Oscart be is söpörne. De ehelyett ez a film egy paródia.
Miután láttam, megnéztem gyorsan a Kaptárt és a 28 nappal/héttel későbbet, és azokat is végigröhögtem. Végig utalnak rá. Csak míg az előbb említett filmekben komolyan veszik, addig itt csak poénnak tekintik.
Soha fel nem derített történetszálak. Ki is ez az El Wray? Filmeken átnyúló szereplők, Earl McGraw (Alkonyattól Pikkadatig, Kill Bill, Halálbiztos), aki egyébként az egyik kedvencem az ilyenekben. Az álbénaság és nem utolsó sorban kitűnő színészek. Ezek teszik naggyá ezt a filmet.
Ha valaki kérdi, bátran ajánlom neki, vegye meg akár DVD-n, nézze meg, ha elsőre nem tetszik neki, nem baj, túl komolyan nézte. Nézze meg még egyszer! Nekem biztosan ott lesz a gyűjteményemben a díszdobozos kiadása.
Küldte: Áron
Macskafogó 2 – A sátán macskája
Egy orosz hallgatóval beszéltem, és ő mesélte, hogy gyermekkorában a kedvenc meséjük volt egy macska-egér harcon alapuló mese. Kiderült, hogy a Macskafogóról mesélt. Meglepő volt. Számomra, hogy ismeri, számára, hogy ez magyar.
Már nagyon vártam a folytatást. Sokan előre fintorogtak. A mozi mindenestre tele volt, pedig nem premier héten, és nem egy nagyforgalmú moziban néztem meg.
A film egészében visszadja az első rész hangulatát. És mondom ezt keserű szájízzel, hisz én újat vártam tőle. Na nem teljesen újat, de izgalmas történetet, a régi szereplőkkel. Ehelyett kaptam egy történetnélkülit, főleg új szereplőkkel, a régi szereplők háttérszereplővé alacsonyításával.
Amúgy nem lenne baj a generációváltással (bár a Pickardos Star Trekek össze sem hasonlíthatók a Kirkösökkel). Lusta Dick kapott egy semmilyen szerepet, a végére késve befuthat. A patkánybanda-szál sem volt rendesen kidolgozva. De volt egy Batman vs. Transformers harc és egy hosszú – számomra értelmetlen – dzsungelmenetelés.
Amúgy poénokban nincs hiány, és ami a legfontosabb látványban sincs. A képek lenyűgözőek, a megvalósítás technikája kiváló. Minden régi alakra ráismertem.
Pont olyan mint az Ocean’s 12, hasonlít az elődjére, a hangulatát is visszaadja, de odakívánkozik hozzá egy folytatás is. Remélem lesz Macskafogó 3.
Az „á la bordelaise” (bordeaux-i módra) kifejezés kétféle ételkészítési módot takar: a közismertebb boros mártással készül, míg a második esetben morzsás, paradicsomos, fűszernövényes burok kerül valamilyen halra, vagy akár báránygerincre. A következő recept az utóbbi kategóriába tartozik.
Hozzávalók:
- 4-5 szelet vastagabb tengeri halfilé
- egy konzerv hámozott paradicsom
- 3-4 gerezd fokhagyma
- egy csokor petrezselyem vagy tetszőleges zöldfűszer
- 5-6 kanál zsemlemorzsa (legjobb a házi, héj nélküli zsemléből vagy toastkenyérből)
- 1 dl tejföl vagy vaj
- egy fej vöröshagyma
- száraz fehérbor
Serpenyőben egy kanál olívaolajon párold meg a nem túl finomra vágott fokhagymát fél percig (nem szabad megbarnulnia!) Adj hozzá 3-4 evőkanál finomra vágott zöldpetrezselymet. 10-20 másodpercig kislángon továbbkevergetjük. Ezután öntsd rá a paradicsomot, és addig kevergesd, amíg viszonylag egyenletesen szétfő (kb. 15 perc). Vedd le a tűzről és keverd hozzá a zsemlemorzsát és a tejfölt. Mehet bele még egy kanál fehérbor, pár csepp citromlé, só és bors. Keverd az egészet egyenletesre. (Ha végül marad a masszából, hűtőben akár egy hónapig is eláll.)
A halszeleteket sózd, borsozd, majd rakd kivajazott tepsibe / tűzálló tálba / serpenyőbe (a serpenyő nyelét tekerd be alufóliával, ha sütőbe rakod!). Körülbelül
Jó étvágyat!
Az első emlékem az olvasással kapcsolatban: édesanyám felírta az ábécé betűit, először a nagybetűket, aztán a kicsiket négyzet alakú jegyzetpapírokra, egymás alá. Látom magam előtt, homályosan az „A, Á”-tól kezdve az összest, anyám gondosan formázott, szép írásával. Rémlik, ahogy lassanként értelmet nyertek a girbegurba vonalak, és fokozatosan megtanultam olvasni. Egy életre megfertőzött. Három éves voltam ekkor.
Ezután az óvodában én is ott legóztam a többiekkel, építettünk tornyokat, néha felráncigáltam magamra a csudaszép, kék királylányruhát, amit nem lehetett hazavinni, mert az ovié volt. De a legjobban talán a meséskönyvet szerettem lapozgatni: gyönyörű képek voltak benne- és betűk, amiket bekebelezhettem, amik hátán elhajózhattam egy varázslatos világba, amely csakis az enyém volt. Bekvártélyoztam magam a sarokba, pár párnával körülvéve, és máris máshol voltam: egy színesebb, kalandosabb, izgalmas földön.
Máig sokat olvasok. Telhetetlenül. Már főként nem mesét, de azért azt is. Emlékeztetem magam rá, hogy nem szabad elveszítenem a régi gyermeki, folyton kutató és lelkesedő kíváncsiságot a világ dolgai iránt. Hiába váltam immár felnőtté, és foglalnak le a napi gondok az egyetemen és a magánéletben, nem szabad elszürkülnöm. Nem szabad racionális és szűk látókörű emberré válnom. Ha úgy tetszik- nem szabad teljesen felnőnöm.
Nekem elsősorban ezt jelentik a könyvek. A határtalan képzelet szárnyalását, szabadságot, idegen, felfedezésre váró világokat. Szabadulást a megszokott, szürke, nehéz életből, más emberré válást. Ismeretlen élményeket, kalandokat. A betűk varázserejűek: elég felnyitnom a könyvet, jólesően fellapozni az első oldalt, szemem már issza is be őket, és bennem életre kel a történet.
Különösen örülök, ha régebben kiadott könyvet találok. A papír már kicsit megsárgult, de a kötés még mindig tart- régen mindenhez, így ehhez is jobban értettek. A lapok jellegzetes illatot árasztanak, bölcsesség és tapasztalat illatát. Mintha üzenetet kapnék a múltból. Szinte látom, ahogy mások lapozgatták előttem, szintén kíváncsian, éppúgy nevetve, rettegve vagy sírva a történeten, elmerülve egy, a képzeletük és az író által együttesen teremtett világban, ahogy most én. Ez a könyv varázsa- semmi mással nem hasonlítható össze.
Manapság, úgy mondják, „internet-forradalom” van. Rengeteg szépirodalmi alkotás, és általában véve, bármilyen írott mű megtalálható elektronikus formában. Praktikus, hiszen nem kell fákat kivágni a papírért. Nem kell többkilós könyveket cipelni. Szinte bármilyen alkotást fellelhetek a világhálón, ha kitartóan keresem. Nem is vitatom ezen előnyeit a modern olvasásnak. De hol marad az olvasás esszenciája? A lényeg, a hangulat? Az élmény, ahogy egy hideg téli estén, egy bögre gőzölgő teával, vagy forralt borral bekucorodom a kockás pléd alá, hátamat a falnak vetem, és legújabb kincsemmel a kezemben száguldok fényévekre a testemből, miközben halkan andalító zene szól? Elvész a közvetlen élmény, hogy minden porcikámmal érzékelem a könyvet: érzem a lapok illatát, ujjaimmal érintem a lapokat. Ezért semmi nem kárpótolhat.
Modern korunk a lehetőségek tárházát hordozza- de érdekes módon, ahogy szélesedik a kínálat, úgy csökken az érdeklődés. A fiatalok, a felnőttek nem olvasnak- sem írott könyvet, sem elektronikusat. Legfeljebb, ha nagyon muszáj, megnézik a televízióban a film verziót. Nehogy használni kelljen a képzeletüket. Talán már nincs is nekik.
De van remény. Látni még szép számmal könyvben elmerült embereket. Ha gyereket látok olvasni, a látvány megmelengeti a szívem. Vannak még varázslatra vágyók, szárnyaló képzeletűek, és mindig is lesznek. Varázslatra szükség van. Egyre inkább. Ezért mindig lesznek könyvek, és azokat olvasók. A könyvet nem helyettesítheti semmi. És ez így van jól.
-san-
Forrás: http://tinyurl.com/zrnlcv7 |