PikkÁsz

Szeretet: családom és barátaim, kedvesem szeretete. Mert szeretet nélkül élni lehetetlen. Egészség, az enyém és a szeretteimé. Mert látom, mekkora tragédia betegként, vagy beteggel élni. Becsület és tisztesség, mindenáron. Mert anélkül nem vagyok ember. Őszinteség, magammal és másokkal szemben, és mások őszintesége velem szemben. Mert amit nem tudok, az ellen nem tudok védekezni, és amit eltitkolok, azzal falat emelek magam és a másik közé. Őszintének lenni nagy felelősség és teher, de máshogy nem érdemes. Hit, bizalom és remény- Istenben, magamban, a világban. Mert mindenki hisz valamiben, egyszerűen muszáj kapaszkodni valamibe. Kitartás, és az újrakezdés képessége. Mert mindig jöhet valami, akár a legnagyobb boldogság közepette is, ami romba dönti addigi világunkat, és nem lehet feladni. Ártatlanság, gyermeki tisztaság. Mert jó néha rácsodálkozni a környezetünkre, kérdezni és kutatni a titkokat, mint egy kisgyerek, telve fantáziával és lelkesedéssel. Az örülni tudás képessége. Mert mi értelme mindig negatívumokat keresni, fanyalogni, mikor akár észre is vehetnénk az apró jó dolgokat, és töltekezhetnénk belőlük? Emlékek- már elhunyt nagyszüleimé, gyerekkorom kalandjaié, álmok foszlányai, kamaszkorom minden öröme és fájdalma- mert ezek formáltak, ezek rejtik személyiségem lényegét és miértjeit. A jelen feladatai, amiket el kell végezni, hogy tovább léphessek. A terveim és céljaim: hogy lássam, merre tartok. Van egy mondás, miszerint Isten nem azt várja az embertől, hogy célba érjen- hanem azt, hogy út közben találja. Végezetül, alázat, megalázkodás nélkül. Mert nem szabad elfelejtenünk, kik vagyunk: “különlegesek- épp úgy, mint bármelyikünk“. Tudni kell a helyünk a világban, és elfogadni.

És az emberek, akik életem során körülvesznek. A családom, mindenek felett: szeretett édesanyám és édesapám, akik létrehoztak és azzá neveltek, aki vagyok, valamint testvéreim, akikkel együtt cseperedtem és fonódtunk össze felbonthatatlanul. A kedvesem, életem része, örömöm és bánatom, aki alázatra és megértésre tanít, és arra, hogy értékeljem az apró dolgokat is- aki mellett felébredni az élet egyik csodája. A barátaim, akik támaszaim, és társaim munkában és szórakozásban, bánatban és felhőtlen vidámságban. Mindezek az emberek alkotják életem magzatburkát, ami megvéd és táplál, bármi is jöjjön. Értük érdemes élni.

 

-san-