PikkÁsz

CMC= computer-mediated communication, számítógépek közvetítette kommunikáció

A technológia négy forradalmával szorosan összefügg az emberi kommunikáció fejlődése, kialakulása; napjainkban pedig javában zajlik az ötödik forradalom, a számítógépes hálózatok által közvetített kommunikáció.

Első korszaknak a beszéd megjelenését tekintik (ami egyben az emberré válás forradalma is), azonban egyre több helyen kezdik a mimetikus kultúra születésével a kommunikáció fejlődését. Röviden a mimetikus kultúra a tudósok által a beszéd tényleges őseként van definiálva, kicsit hosszabban pedig a gesztusok, arckifejezések, testtartás, sőt a zajok és hangok utánzását foglalja magába. A beszéd után következett az írás kialakulása, csúcspontjaként a fonetikus írás, majd a könyvnyomtatás forradalma indult el. Ezeket követte egy nagyobb szakadék után az elektromos hírközlő eszközök (mint a távíró, a telefon, a rádió, a televízió) megjelenése, amely a mai napig tart, és szorosan kapcsolódik az elektronikus számítógépes információ-feldolgozás forradalmához.

Ahogy elnézzük ezeket a korszakokat, észrevehetjük, hogy a kommunikáció többféleképpen definiálható, meghatározásainak száma meghaladja a százat. Általános megközelítésben az emberek közötti viszonyok, kölcsönhatások szerveződésének eszköze, melynek során gondolatok, információk állandó cseréje zajlik. A latin eredetű szó, a communicatio magyarosított alakja, jelentése közzététel, teljesítés, megadás. A kommunikációs tevékenység lényege a tájékoztatás, az információcsere és a visszacsatolás. Az információ az anyagi világ szervezőjeként fogható fel, a kommunikáció társadalmat alkotó, szervező és összetartó, a társadalmi tevékenységek vezérlő mechanizmusa.

A kommunikációnak millió funkciója van, szakemberek négy fő részt határoznak meg. Az információs funkció során a résztvevők között tájékoztatás történik, az érzelmi funkció alkalmával a közlő személyiség belső feszültségei oldódnak fel az érzelmek kifejezésével, míg a motiváció során a fogadót akarjuk rávenni valamire, az ellenőrzés segítségével pedig beszélgetőtársunk indítékait tárjuk fel. Ezeken kívül a kommunikációt még szocializációra, tájékoztatásra, vitára, eszmecserére, oktatási és kulturális fejlődésre, szórakoztatásra vagy integrálódásra használjuk.

Cikkemet elsősorban az élő kommunikáció hiánya vezérelte, hiszen napjainkban egyre több időt töltünk a szobánkban a számítógépek előtt ülve, vagy a telefonjainkat nyomkodva. Ami nem is lenne baj, hiszen szórakozunk, tájékozódunk a világhálón, azonban az emberi kapcsolataink kezdenek átmenni virtuális barátságokba, és így nehezen valósulhat meg a szocializáció vagy integrálódás. Annak okára próbáltam valahogy rájönni, hogy miért kezdtünk el egyre jobban a CMC-közvetítette kommunikációra hagyatkozni, és mit lehet ez ellen tenni, ha még lehet. Ebben nagy segítségemre volt Halas Csilla klinikai szakpszichológus, akivel telefonon sikerült erről a témáról beszélgetnem.

A kommunikáció egyidős az emberiséggel, annak fejlődése már az ősemberre is hatással volt, nagy jelentőséggel bírt az akkori közösségek életében, finomított a már meglévő emberi információközlésen, és ennek köszönthetően több ismeret is áramlani tudott őseink körében. Ezek mellett az agyat, annak kapcsolódási mintázatát is formálta. A kommunikáció végig fejlesztette az embert, a hírközlési eszközök megjelenése pedig növelte az információközlés igényét. A távolabbi kapcsolatok előtérbe kerültek, közelebb került az ember és a világ is. A telefonok megjelenésével egyfajta mankó született, hiszen amikor a fiatalok elmentek (és a mai gyerekek is eljárnak) szórakozni, ezen keresztül segítséget tudnak hívni, a szülők „nyomon követhetik” csemetéiket; és nem utolsó sorban egyre többet tudtunk meg a másikról. A számítógép, majd a különböző közösségi oldalak megjelenésével más jellegűvé vált a kapcsolattartás, megszűnt az egyenesség, a személyes kommunikáció, hiszen a hírfolyamokon látjuk a másikkal megtörtént eseményeket. Más értékek lettek a mérvadóak: az ismerősök, like-ok száma, a posztokra érkező reakciók gyorsasága számít, ki milyen hatást vált ki a barátokból.

„A társadalmi rétegek különbsége kezdett eltűnni, és ezzel el is érkeztünk a kommunikáció anyagi részéhez. Régen a fiatalok zsíroskenyeret ettek, parkokban találkoztak, vagy átmentek a másikhoz. Manapság már sok szülő nem szívesen enged be mást a házába a társadalmi hovatartozás miatt, így a fiatalok gyorséttermekbe, kávézókba járnak. Ami fejenként ezer forint, és azt anyagilag nem lehet gyakran bírni. Ezzel szemben a számítógépek által adott kommunikáció ingyen és bérmentve van. – mondta Halas Csilla. – „A másik oldalon pedig ott van az elidegenedés, a felelősségvállalás kitolása. Ez a féle kommunikáció nem személyes, nem lehet látni, a másik hogyan éli meg a közléseket, durvábban, nyersebben, bátrabban fogalmazunk, olyanokat mondunk vagy posztolunk ki a falunkra, amit élőben nem tennénk. A személyes kapcsolódás sem lehetséges, hiszen egyszerre több emberrel beszélünk, a válaszainkban csak felszínes módon tudunk jelen lenni, így a beszélgetések nem elég mélyek, nem lesznek intimek.”

Éppen ezért lesz majd a párkeresés egyre nehezebb, és még jobban ki fog tolódni. Bár a szexualitás korán kezdődik, de az érzelmek csak később, 18-23 éves kor felé kezdenek megjelenni, a főiskola, egyetem vége felé, a mély elköteleződés pedig a harmadik x után. „Az iskola befejezése után már nehéz lesz a társkeresés; azokból a csoportokból, ahonnan a fiatal választhatott volna, már kicsúszott. A társadalmi rétegek eltűnése miatt a virtuális térben fogják keresni a partnert, például randivonalakon, ahol nem biztos, hogy találnak olyat, akikkel lehet kezdeni valamit. Így egyre több lesz a visszautasítás, a bizonytalanság, csalódás, bizalmatlanság, ami az elmagányosodás felé vezet.” – tette hozzá Halas Csilla.

És hogy ez ellen mit lehet tenni? Olyan helyeket kell teremteni, ahol a fiatalok jól érezhetik magukat, és nem minden csak a bulizásról, ivásról, zenehallgatásról szól. Az ötvenes-hatvanas években az emberek klubhelyeken gyűltek össze, ahol beszélgethettek, ismerkedhettek egymással.

A kommunikáció ezen problémája nagy társadalmi jelenség, ami a médiát is mozgatja. A különböző stratégiai játékok térhódítása, ahol bár kapcsolódunk a másikhoz, mégiscsak a fantáziánk szüleménye, vagy a Young Adult-könyvek fantasy vonala is ezt tükrözi, ahogy a filmiparban is megjelennek olyan témájú alkotások, amik ezzel foglalkoznak. 2008-ban mutatták be a Wall-e című animációs filmet, ahol az emberiség egy másik bolygón él, mindenki a saját kis buborékában fekszik, és nem csinál semmit naphosszat, a robotok elvégzik a teendőket. Vagy a Bruce Willis főszereplésével készült Hasonmás (2009), ahol az emberek helyett saját tökéletes robot-hasonmásaik végzik a mindennapi teendőket. De gondolhatunk az elmúlt évek egyik legsikeresebb tinisorozatára, a Pletykafészekre is, aminek évekig a jelmondata „Akkor számítasz, ha írnak rólad” volt, ahol a fiatalok életét egy blog követte nyomon, és aminek ők akarva- akaratlanul beleestek a csapdájába, hiszen arra fókuszáltak, ami ott megjelent, és nem a valóságra.

Persze érthető, miért menekülnek az emberek a virtuális térbe: izgalmasabb, interaktív, folyamatosan történik valami, és minden percben úgy érezhetjük, van velünk valaki, akit ismerünk, de mégsem kell komolyan vennünk. Én magamon is ezt vettem észre, hogy inkább maradok otthon vagy a kollégiumban, és beszélek online mindenkivel, mintsem el kellene mennem valahova, találkoznom valakivel. Nem azért, mert egyszerűen nincsen kedvem, hanem mert így bizony sokkal könnyebb beszélgetni, és nem kell felvállalnom magam a komolyabb témáknál, nem személyesen kell azt mondanom valakinek például, hogy „én ezt nem akarom”.

Szabados Dóri

Sör vs. Kávé

Azaz mikor, és mit fogyasszunk, ha kreatív munkát szeretnénk végezni

A nyugati kultúra legnépszerűbb legális drogjaiként tartják számon a sört és a kávét. Rendszeresen fogyasztjuk ezeket az italokat, de nem úgy, ahogy kellene. Ahhoz, hogy felszínre hozzuk a bennünk rejlő valódi potenciált, meg kell találnunk az egyensúlyt.

Mi is a kreativitás valójában? Tudományos szemmel nézve valami eredeti dolog kigondolására irányuló képesség az agyunkban már létező ötletek közötti kapcsolat létrehozásával. Ezeket a kapcsolatokat olyan neurotranszmitterek szabályozzák, mint többek között az adenozin, mely riadóztatja az agyat amikor fogytán van az energia. Erre az agy válaszul szabályozza magát, melynek következtében lelassul a kapcsolatok kialakítása a neuronok között. Ez magyarázza azt, hogy néhány órás intenzív szellemi munka után fáradtnak érezzük magunkat. Az agy ilyenkor lemerült, és csak a pihenés segít a feltöltődésben. Azonban az agyat be is lehet csapni egy titkos fegyverrel, a kávéval, ugyanis miután a koffein bekerül a szervezetünkbe, a receptorok inkább a koffeinnel, mintsem az adenozinnal kapcsolódnak össze, ezáltal az agy úgy érzi, hogy van még energiatartaléka. Ez a hatás már öt perccel azután kialakul, hogy megittunk egy csésze feketét, és fogyasztást követő 15. perc és két óra között a legerősebb. Az ilyen fajta éberség az adrenalin és a kortizol névre hallgató hormonoknak köszönhető. Probléma akkor lehetséges, ha túl gyakran szeretnénk stimulálni magunkat ezekkel, mert akkor fokozatosan egyre több kávéra lesz szükségünk, hogy a kívánt hatást elérjük. Tehát a koffein hozzájárul ahhoz, hogy az agy hatékonyabban működjön tovább, de ehhez további könnyű energiaforrásra, például szénhidrátra van szüksége.

De mi van akkor, ha megvan az energiánk egy új dolog megalkotásához, csak éppen azt sem tudjuk, hogy hogyan álljunk hozzá. Itt jön képbe a sör, hiszen az alkohol a kreativitásunkra van nagy hatással. Sörözés közben érzékelhetjük, hogy csökken a fókusz, romlik a memória, és egyre kevésbé érdekel, hogy mi történik körülöttünk. Ennek az az oka, hogy a nagyagykéreg felelős a tudatos cselekvésekért, a beszédkészségért, és a döntésekért. Amikor az alkohol bejut a nagyagykéregbe, decentralizáltnak kezded érezni magad, de mindeközben az agyad felszabadul rengeteg háttérfolyamat alól. Több kísérlet is igazolja, hogy már 0,07%-os véralkoholszint hatására is javul az emberek kreatív problémamegoldó képessége.

Most már tudjuk, hogy a kávé is és a sör is sokat segíthet a munkánk egy bizonyos szakaszában, na de mikor? Az intuitív gondolkodáshoz nyugalom szükséges, hiszen az agy működése megváltozik. A nyilvánvaló összefüggések meglátása helyett rejtett kapcsolatokra bukkanhatunk rá. Ez magyarázza, hogy az úgynevezett „heuréka-pillanatok” miért éppen sétálás, vagy zuhanyozás közben vannak. Az alkohol ellazít, így hasonló hatást érünk el néhány korsó sörrel. Tehát igyunk sört akkor, ha egy (vagy több) ötletre van szükségünk. Ekkor az agyunk nagyobb része áll a rendelkezésünkre, így mélyebb kapcsolatokat fedezhetünk fel. A kávé a kreativitáshoz nem járul hozzá közvetlenül, de ha már van egy briliáns ötletünk, akkor segít a gyors megvalósításban. Tudományos kísérletek igazolják, hogy a munkavégzés előtti kávézás javítja a munka minőségét, és a teljesítményünket is.

Ha valóban ki akarjuk használni a koffeinben és az alkoholban rejlő pozitív hatásokat, akkor hetente kettőnél többször nem érdemes egyiket sem alkalmazni. Így tudjuk megelőzni a hozzászokást. Az elfogyasztandó mennyiséget sem szabad túlzásba vinni, ha valamin dolgozunk, akkor munka közben néhány csésze kávé vagy egy-két korsó sör már elegendő.

Tehát igyunk sört, ha egy új, kreatív ötletre van szükségünk, ami egyébként nem biztos, hogy az eszünkbe jutna, és igyunk kávét, ha az ötlet már megvan, de neki kell ülni a megvalósításnak.

A túlfogyasztással a könnyen megszervezett előnyök hamar eltűnnek, ezért érdemes tartani a mértéket.

Barabás Zoltán

Forrás:

http://www.mdosz.hu/pdf/ta_2015_08.pdf

http://www.blikk.hu/aktualis/a-koffein-hatasai-az-agymukodesre/khmvqmd

PikkÁsz

Kövess minket a Facebookon is!

Népszerű Írásaink

Blog Archivum