Résztvevői szemmel - Csuha Boglárka
Már kora este kellemes hangulat töltötte meg a Duna partján lévő Rozmaring Kertvendéglőt. Az amúgy is hangulatos helyre sorra érkeztek jelenlegi és régi szakkollégisták, illetve karunk oktatói. Egyből kezdetét vette a beszélgetés az egymást régről ismerők között, de a fiatalok sem unatkoztak, ez egy remek lehetőség volt az ismerkedésre.
A rövid köszöntő után az eseményt a Wigner Jenő Kamarakórus nyitotta meg. Műsoruk után került felszolgálásra a többfogásos vacsora, ahol a tálakon mindenki talált fogára való falatokat. Akinek ezután még maradt energiája, az részt vehetett egy kvízen Schmidt Beáta és Horváth Levente jóvoltából. Csapatokban, oktatóinkkal közösen találhattuk ki, melyik film zenéjét halljuk, vagy mit látunk a kivetített képeken. Emellett előkerültek a kvízestekről sokak számara jól ismert anagrammás és kapcsolati körös feladatok is. Természetesen a győztes csapat jutalmazása sem maradt el, a csapattagok egy-egy bögrével gazdagodtak.
A hangulat végig nagyon jó volt, így talán nem csak a magam nevében remélem, hogy a SzakEst megrendezésének hagyománya még hosszú évekig fennmarad, és a következő Szak7-en is részt vehetünk hasonló eseményen.
Szervezői szemmel - Horváth Levente (WJSZ alelnök)
Az idei SzakEst teljesen más volt, mint tavaly. Már csak azért is, mert máshol volt, nem svédasztalos vacsorával zárult, és a program is kicsit eltért. De számomra legfőképp azért, mert az egyik szervezője voltam. Nehéz összefoglalnom, milyen feladataink voltak az eseményt megelőző hetekben, hogy létrejöhessen. A gazdasági munkacsoport leadta az EHK-s pályázatot, amiből nagy részt finanszírozni tudtuk a költségeket, felkértük a Wigner Jenő Kamarakórust, hogy énekeljenek nekünk, egyeztettünk az EHK-val, a Rozmaring kertvendéglővel, beleástuk magunkat a pénzügyek, azon belül is a költségvetés készítésének rejtelmeibe, amit - annak ellenére, hogy nem értettem hozzá, és sok stresszt okozott - visszagondolva szórakoztatónak találok.
A legnehezebb feladat talán a jegyek számának és árának belövése volt, figyelembe véve a korábbi évek érdeklődését, az elérhető árat, az étterem kapacitását, és persze azt, hogy a SzakEst ne legyen veszteséges. Ezután csak vártunk, hogy vegyék a jegyeket… Az elején kicsit aggódtunk, mert lassan indult, de a végére minden jegy elkelt. Aztán valahogy április 10-e lett, és már itt is volt az ideje levezetni az estét. A programszervezői munkacsoport tagjai segítettek a szükséges eszközök szállításában, és a recepciós munkák elvégzésében.
Meglepően nagy stresszt okozott számomra kiállni a vendégek elé, hogy mondjak pár szót az este elején, követtem is el hibákat… Szerencsére a kórusnak gyorsan át tudtam adni a szót, akik egy remek koncertet mutattak be nekünk. A kitűnő vacsorát pedig a kvíz követte. Voltak technikai problémáink a hangosítással, de az étterem segítségével szerencsére megoldottuk őket. A kvízt összerakni kihívás volt, kíváncsiak voltunk, mennyire sikerült nehézre… Változó eredmények születtek, de senkinek sem sikerült túl rosszul, sőt, született egy-két remek megoldás is, úgyhogy szerintem jól teljesítettünk. Ha választanom kéne, azt mondanám, hogy a legemlékezetesebb része az estének számomra a kvíz volt. Figyelni az emberek arcát, ahogy csapatokba rendeződve gondolkodnak, nevetnek, amikor rájönnek a megoldásra, vagy amikor az egész terem teljes csendben ülve nézi a kivetített kérdést. Akkor kezdtem el úgy érezni, és azóta is úgy érzem, hogy minden belefektetett pillanatot megért a SzakEst szervezése.
