Az Erasmus+ tanulmányi ösztöndíj segítségével 3-12 hónapot tölthetsz el egy másik európai ország egyetemén. Ennek során nemcsak szakmai, de nyelvi és kulturális tapasztalatokkal is gazdagodhatsz. A cikkben Bergmann Júlia és Huszti Marcell beszámolnak a Erasmus+ program keretein belül külföldön töltött félévük tapasztalatairól és részleteiről.
További részleteket az alábbi oldalon találtok: http://www.kth.bme.hu
Melyik országba nyertél felvételt, és melyik intézményben tanultál? Miért ezt az országot választottad?
BJ: Portugáliában voltam, az Universdade Nován. Az Erasmus előtti évben részt vettem Lisszabonban az ATHENS Programme-on, ami egy egyhetes tanulmányi út, melyre minden félévben lehet jelentkezni. Kicsit olyan az az egy hét, mintha egy ,,minierasmus'' lenne, ott is európai hallgatókkal vagy együtt, minden nap mentek órákra, délutánonként/esténként pedig együtt fedezitek fel a várost. Én ott szerettem bele Lisszabonba.
HM: Portugáliában voltam, azon belül Lisszabonban az Universidade Nova de Lisboa Egyetemen.
Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel az Erasmus+ programba?
BJ: Egyszer nővérem hazajött egy kikölcsönzött VHS-sel (ami már akkor is több mint meglepő volt), mondta, hogy nézzük meg, biztos tetszeni fog a film. Amikor végére értünk a Lakótársat keresünk c. vígjátéknak, eldöntöttem, előbb-utóbb én is elmegyek valahova. Azért jelentkeztem, hogy megismerjek egy új világot, amiben egymás számára teljesen ismeretlen emberek között formálódnak új kapcsolatok, cserélődnek ki ismeretek, szokások. Erre az élményre az otthon melegében senki nem tehet szert.
Milyen tapasztalataid voltak az Egyetemmel és az oktatással kapcsolatban?
BJ: Azt hiszem, hogy BME-sként elég sajátos oktatási rendszert szokunk meg. Értem ezalatt azt, hogy sok óránk van, amikre bejárunk, ahol jegyzetelünk, ahol figyelünk, és amikre hétről hétre kell(ene) készülnünk. Ehhez képest, a Nován általában a jelen lévők fele erasmusos volt, nem volt katalógus, nem voltak házi feladatok. Tipikusan nem jegyzeteltünk az órákon, mindent diasoron kaptunk meg. Zh-im sem voltak, ehelyett minden tárgyból projektfeladatokat kaptunk, amit 3-5 fős csapatokban kellett elkészíteni, némelyiket prezentálni is. Az volt a benyomásom, hogy ez a projektezés, illetve a hallgatók magára hagyása mindenkinek természetes volt, mintha csak mi nem értettük volna, hogy miért nem kell itt megszakadni. Nem azt mondom, hogy ez rossz, de talán elgondolkoztató. Viszont biztosan mondhatom, hogy az a fajta szigor, ami nálunk van, jóval mélyebb és szilárdabb tudást ad, mint amit a portugál hallgatók kapnak.
HM: Itthon főleg elméleti, kint pedig gyakorlatorientáltabb az oktatás. Mindkettőnek vannak persze előnyei és hátrányai is, és valahol a kettő között van az optimum. Érdekes volt megtapasztalni a másik végletet is. Ami az embereket illeti, a tanárok és a többi egyetemi dolgozó is segítőkész volt.
Hogyan befolyásolta a kinn töltött féléved a tanulmányi előrehaladásodat?
BJ: Szerencsémre sikerült egy olyan kurzust felvennem, aminek köszönhetően megtudtam, mivel is szeretnék foglalkozni. Idén indultak az adattudományi sáv specijei, és a "mi időnkben" még nem volt ez a terület felénk, hallgatók felé ilyen mértékben közvetítve. Viszont a Nován volt egy bevezető tárgyam gépi tanulásról, ott szerettem meg a témát. Érdemes ilyen helyzetben olyan tárgyakat felvenni, ami nem kötődik annyira szorosan az eddigi tanulmányaidhoz, hátha olyanra lelsz, amiről nem is gondoltad volna, hogy megszereted!
HM: Számomra hasznos dolgokat tanultam: statisztikát, programozást, valamint a diplomamunkámmal dolgoztam. Ez idő alatt fejlődött az angoltudásom is. Az itthoni tanulmányaimra nem volt nagy hatással.
Mekkora ösztöndíjban részesültél, illetve egy összegben kaptad meg az összeget?
BJ: Igen, egy összegben kaptam meg, napi 15€ ösztöndíjban részesültem. Ez az összeg fedezte a szállásomat és még egy kicsi maradt is belőle, de azért arra nem elég, hogy minden ebből fizessen ki az ember. Ha Erasmusra adod a fejed, számolni kell azzal, hogy (országtól függően) körülbelül ugyanannyit hozzá kell tenni, mint amennyit kapsz. Portugália azért nagyon szerencsés választás pénzügyi szempontból, mert közepes megélhetési költségű országként tartott számon, ami azt jelenti, hogy ugyanennyi támogatást kapnak azon hallgatók is, akik Spanyolországba, Hollandiába vagy Belgiumba mennek, miközben Lisszabon olcsóbb, mint Budapest.
HM: Alapösszegként 400 eurót és szociális alapon további 100 eurót kaptam havonta.
Nehéz volt szállást találnod?
BJ: A már említett ATHENS Programme-on ismerkedtem meg egy holland lánnyal, aki szintén Lisszabonban volt Erasmuson, csak egy évvel előttem, ő ajánlotta a házibácsit. Mindenképp érdemes ismerősön keresztül szerezni a szállást, mert általában nagyon lehúzzák az erasmusosokat: drágán adnak rossz körülményű szobákat, mondván, hogy öt hónapig úgyis mindegy. Sokan vívódnak, hogy az iskolához vagy a belvároshoz legyen-e inkább közel a lakásuk. Én a belvárost ajánlom, hiszen úgysincs olyan sok órád, amíg ott vagy, és a panel negyedben nem fogod megismerni a várost.
HM: Kiutazás előtt foglaltam egy hostelben szállást egy hétre, és kint kerestem albérletet. Szerencsére pár nap alatt sikerült megfelelőt találnom. Voltak, akik több hétig laktak hostelben, amíg megtalálták a számukra árban és elhelyezkedésben is a megfelelőt.
Ismerősökkel, barátokkal utaztál ki?
BJ: Igen, egy vikes fiúval, aki ugyanarra az egyetemre jelentkezett, mint én.
HM: Egyedül utaztam, és ott ismerkedtem. Szándékosan nem magyarokkal utaztam/laktam, mert az volt a célom, hogy gyakoroljam az angolt.
Ajánlanád másoknak is az Erasmus programot?
BJ: Mindenkit bátorítanék arra, hogy jelentkezzék Erasmusra! Rengeteget tanulsz abból, hogy ott vagy egyedül, anyu, apu nélkül, egy ismeretlen helyen. Persze, vannak szervezetek, akik segítenek az eligazodásban (például ilyen az ESN), de akkor is neked kell mindent elintézned. Mindeközben megismersz egy teljesen más világot, mint ami itthon van, bővíted a látókörödet, ezzel javítva az Erasmus utáni életedet. Az se tántorítson vissza, ha nem beszélsz folyékonyan angolul, ez pont egy olyan lehetőség, ahol akarva-akaratlanul "rád ragad" a nyelv, és magabiztos nyelvtudással jössz haza. És persze nem utolsó sorban számos barátra lelhetsz szerte a világból, megismételhetetlen élményekben részesülsz!
No comments:
Post a Comment