PikkÁsz

Mr. Graham, a Merton & Co. Inc. cég marketingosztályának vezetője, mint egy győztes hadvezér hagyta el a konferenciatermet. Végre sikerült egy olyan eladási stratégiát kidolgozni, amellyel a földbe dögölheti a konkurenciát! Igaz is, hogy a vetélytársak mögött nemhogy olyan anyagi háttér nem áll, mint a Merton & Co. Inc. mögött, de biztos nincs olyan profi és céltudatos reklámszakemberük, mint Mr. Graham. Ők bizony nem rágják ezerféle csatornán keresztül a kedves felhasználó fülébe, hogy csakis az ő termékük a minőségi, hogy a többi cég mind hitvány másolatokat készít csupán és hogy egyébként is, nem ember, aki nem őket választja.
Emberünk tehát örömmámorban úszott, miközben a lifthez, és azon túl, kedvenc drága éttermébe igyekezett. Útközben azonban beszélgetésbe elegyedett egy olyasvalakivel, akivel ritkán szokott.
A hatalmas irodaépület takarítószemélyzete nem sűrűn mutatkozott megszokott munkaidőben, szinte lopva, éjszaka végezték munkájukat. A fontos üzletemberek számára azonban olyan természetes volt, hogy mindennap ragyogóan tiszta irodáikba térnek vissza, mint az, hogy rendszeresen olyan pénzösszegekről tárgyalnak, amelyeket a matematikusok normálalakban írnak fel.
Az ilyen összegek még azoknak a takarítóknak is elképzelhetetlennek tűntek, akik néha arra kényszerültek, hogy nappal is bejöjjenek egy-egy ritkán használt termet rendbehozni. Közéjük tartozott aznap John is, aki a folyosón találkozott a sugárzó arcú és igencsak beszédes kedvében lévő Mr. Grahammel.
– Á, jó napot, kedves barátom! – mosolyodott el a reklámcsászár a közeledő takarító láttán. Ilyen jókedvében bárkinek el tudott volna dicsekedni nagyszerű ötletével, főleg ha az illető laikus lévén, csodálja ezért.
– Hogy van? Mert én nagyszerűen – mondta, és bízott benne, hogy ez fel fogja kelteni beszédpartnere érdeklődését.
– Köszönöm, én jól vagyok. Megkérdezhetném, mi okozza az Ön jókedvét?
– Ó, persze, persze – Mr. Graham számítása bevált.

- Nos, épp most állapodtunk meg egy új marketingstratégiáról. Az a lényege – magyarázta meg előzékenyen –, hogy minden erőnkkel rávesszük a fogyasztókat, hogy a mi termékünket válasszák, úgymint az eddiginél is több televízió-csatornán, rádióállomáson és egyéb médián keresztül. Hisz minden áru értékét a reklám minősége határozza meg! És higgye el, a mi cégünknek ez az erőssége. A konkurencia – ezt a szót az enyhe megvetés hangsúlyával ejtette ki – a nyomunkba se érhet. Ha kell, háborút folytatunk a reklám eszközeivel, ahol a tét: a vásárlók bizalma! Ahhoz, hogy az ember sikeres legyen, küzdenie kell, bármibe is kerül! És az új stratégiánkkal pont ezt tesszük. A végcélunk pedig: legyőzni az ellenfeleket, porba sújtani a többi céget, addig pedig, amíg ez nem teljesül, nem nyugodhatunk!
– Értem – John szinte beleszédült a szóáradatba, de azért folytatta a társalgást.
– Hát igen, az igazat megvallva erről a szemléletről nekem az jutott eszembe, miszerint „az osztályharc állandóan éleződik” – de elnézést, ha ezzel megsértettem, uram.
– Szó sincs róla – Mr. Graham egy kicsit elgondolkodott, ugyan miért lenne ez sértő. Aztán feltalálta magát.
– Ha itt nem is csupán osztályokról van szó, de valóban ez a lényege. Az ellenfél egyre agyafúrtabb lesz, egyre nehezebb legyőzni, de annál nagyobb dicsőség, ha mégis sikerül!
– Ó, köszönöm, hogy egyetért velem – Johnnak egyre inkább az volt a benyomása, hogy a reklámgurunak fogalma sincs arról, kitől származik az idézet. Így hát megpróbálta tisztázni a helyzetet.
– De igazából én csak idéztem valakitől.
– Ó, hogyne, kitől is?
– Sztálintól – John ugyan tudta, hogy az ő állását nem igazán veszélyezteti Graham róla alkotott véleménye, de azért nem akart kínos helyzetbe kerülni. Másrészt viszont a mai nap eseményei nem intették óvatosságra.
– Mármint a Szovjetunió egykori vezetőjétől.
– Á, persze! – Mr. Graham látványosan a homlokára csapott.
– Hát, ha valaki, az az ember biztosan tudta, miről beszél. Csodálkoztam is, mikor leváltották, kiválóan menedzselte a cégét.
Három másodperc szünet. Erre a válaszra még John sem számított. Csak ennyit bírt mondani, miután valamelyest felocsúdott döbbenetéből:
– Sejtettem, hogy Ön is így gondolja, uram.
– Hát igen, igen – bólogatott Mr. Graham bölcsen.
– De ki tudja, milyen sötét dolgok álltak a háttérben, nem igaz? – azzal megeresztett egy magabiztos mosolyt, intett egyet búcsúzóul és belépett a liftbe.
– Az biztos – jegyezte meg John magában, majd elindult, hogy a világ egy kis részén helyreállítsa a rendet.

ittavégefusselvéle☺

- zsófi -